Szerintetek mennyiben befolyásolja az egy gyerek iskolázottságát, későbbi boldogulási esélyeit, ha a szülei nem képzettek, vagy épp magas szinten képzettek?

Szüleim szakmunások suliban 3as átlaggal.

Én az lettem szintén 3asokkal.

A gyerekeim most járnak suliba ők is 3asok.

Bratyóm főiskolát végzett ő 4es 5ös volt.

Apukám kőműves volt. Nem jelentett semmit, csak annyit, hogy fogalma sem volt, hogyan kell gyereket nevelni.

Nos, én egész általánosban kitűnő voltam. Magamtól voltam olyan, mindent megértettem órán. Erre vérszemet kaptak. Egyetlen egyszer voltam négyes, harmadikban énekből, nem engedtek el évzáróra, mert szégyent hoztam rájuk. Négyesért verés, ha már második lettem egy versenyen, akkor ordibálás. Kaját én sem kaptam rendesen, még betétet sem vettek nekem. Ennek ellenére voltam jó tanuló, az "ösztönzés" vagy ahpgy ők fogalmaztak, hajtanunk kell, mert r.banc lesz belőled. Ezzel csak mind ártottak. Sajnos én nem voltam vele tisztában, hogy mennyit is érek, és nem próbáltam meg elhúzni tőlük messze.

A rémálom gimiben kezdődött. Ugye nem lettem kitűnő, "csak" 4,7-4,8. Ment hogy csak drogozni járok oda, b..zok tanulni, k..va vagyok. Ha véletlenül kaptam egy egyest (utolsó években párat, de mert volt olyan tanár, amelyik szivatott minket álkandóan) , akkor volt, hogy véresre vert, vagy éppen félsüketre. Azóta sem hallok vele rendesen.

Ez még úgy el is ment, mert tényleg jó tanuló voltam, nem sokszor kaptam rossz jegyet. Viszont egy valamire megzavarodott az apám, az hogy lebetegedtem. Nem számított, hogy összeestem a láztól, én csak lógni akarok. Emiatt képes volt tönkretenni az életem, meg lejáratni. Volt rá példa, hogy felhívta ofőt, hogy ez csak bolond, de ő majd megoldja, hogy ne lógjon többet.

Soha egyetlen egyszer nem dícsért meg, soha. Se a bizonyítványokért, se a nyelvvizsgáért, versenyekért.

Igen befolyásolta, mert az értelmi szintjén nem jutott el odáig, hogy tanulok én anélkül is, hogy kikészítsen. De majd számíthat rám, ha öreg lesz és beteg. Majd én is úgy csinàlok vele,mint annak idején én. Konkrétan kikiáltott értelmi fogyatékosnak, ha lebetegedtem. Majd eljön még az ő ideje!

Inkább anyagi helyzet kérdése, mint iskolázottság - persze, a kettő összefügg. Szerintem. Egy "jómunkás" (no offense) családban nem lesz meg rá a keret, hogy a gyereket egyetemre járassák, annál is inkább, mert kell otthon a dolgos kéz. Pl. párom Szabolcsból származik, hiába van jó esze, a szakmát otthagyta, mert kellett a pénz, muszáj volt dolgozni, földekre járni, stb.

Nekem mindkét szülőm szakmát végzett anno, és felnőtt fejjel jutottak felsőoktatásig. Nagyszüleim (akikkel kapcsolatot tartottam gyerekként) diplomások, szóval a motiváció, mondhatni elvárás, mindig is megvolt felém, hogy továbbtanuljak, merthogy "örököltem nagyapám nagy eszét".

Ugyanakkor viszont az anyagi helyzetünk gyenge, elvált szülők, anyám rosszul keres. Sosem futotta külön tanárra, nyelviskolára, akármire. Van ugyan diplomám, szeretem is a szakmámat, de annak ellenére, hogy nem tartom magam ostobának, nem tudtam kihasználni a "nagy eszemet". Nem voltak meg a lehetőségeim, hogy azt tanuljam, amit szerettem volna, így is diákhitellel csináltam végig a fősulit.

Szeretnék MA-t végezni, vagy egyéb szakot másoddiplomáért, de nincs szülői támogatás, dolgoznom kell, annyit pedig nem keresek, hogy fizessem magamnak a levelezőt.

Apukám vállalkozó,anyukám mellettem kétszer is lediplomázott.Diploma ide vagy oda,hasonlóan viselkedett velem,mint az egyik válaszolónál a kőműves apuka,viccen kívül.Hiába kaparózott ki végzettségre, pontosan ugyanaz a parasztlány maradt,aki volt, csak ezt elfelejtette.Az ego viszont megnőtt és azt hitte,csak emiatt ő a mindenek Dr Spockja.Első generációs diplomások között elég gyakori jelenség.

Apukám szakma+érettségi kombóval legtöbbször normálisabban tud viselkedni,mint anya.Szóval nem csak végzettségtől függ.

Ennek végeredményeképp most fogok az alapdiploma mellett egy szakmát is kirándulni és a nyelvekkel sincs gondom, úgyhogy a kettő kombinációja után elhelyezkedési gondom egy-egy adott nyelvterületen biztos nem lesz.

Befolyásolja, de hogy kinél hogyan, az egyéni helyzeten múlik. Apám nagyon szegény családban nőtt fel, mert a háborús években ezt dobta az élet a családjának. Apám ki akart törni a szegénységből, már korán elkezdett dolgozni és munka mellett tanult, diplomát szerzett, és sokkal magasabb szintet ért el, és jobb életet tudott teremteni magának és felnőttként a saját családjának, mint amiben ő felnőtt. Azt akarta, hogy a gyerekei ne tapasztalják meg azt a szegénységet, amiben neki kellett felnőnie. Ha nincs háború, lehet, hogy ő is jobb körülmények között nőhetett volna fel, mert a szülei nem voltak hülyék, csak más körülmények között kellett megteremteni a gyerekek számára a biztonságot, mint a szüleimnek később.

De ott van pl. anyai nagyanyám, aki anyámat minden módszerrel megpróbálta gátolni, mert azt akarta, hogy anyám ott maradjon a faluban és a szüleit támogassa. Anyám viszont tovább akart tanulni, diplomát szerezni, és nem az volt az életcélja, hogy a szüleit istápolja és a földet túrja egy olyan térségben, ahol manapság nincs munkalehetőség. Ő makacs volt, nem állt kötélnek, a saját útját járta, bár igencsak nehezen, és nagyanyám eléggé megkeserítette az életét, amiért én haragszom rá. Sajnos apai nagyanyámat nem ismerhettem, mert ő még a születésem előtt halt meg, az anyai nagyanyám meg gonoszkodó és önző.

Szerintem befolyásolja.

Édesanyámnak és a testvérének is ugyanaz a háttere volt meg. Édesanyám főiskolát végzett, a testvérének nincs meg az érettségije sem. Én és a testvérem diplomások vagyunk jó állással, édesanyám testvérének a gyerekeinek semmi végzettsége, csak lebabáztak fiatalon a semmire.

Anyám családja:

apja: szakma, anyja:technikum+ èrettsègi, bátyja: fősuli, nővère: közèpisk , anya:8 ált.+ 2 èv közèpsuli

Apám családja:

Apja: szakma,

anyja: 8 ált.

Testvèrei: vegyesen szakma- fősuli,

apa: közèpiskola+ 3 db szakma

Unokatesóim mindkèt ágon: legtöbbnek èrettsègi, ill 2-3nak főiskola, de van pl műkörmös is köztük.

Tesóm: èrettsègi+ 2 okj

Èn: egyetem+ okj

Nem tanultság, hanem inkább hozzáállás ès pènz kèrdèse.

Pl tesóm nem tudott fősulira menni, mert a járulèkos kiadások akkoriban nem fèrtek bele a családomnak.