Apa beleszól az életembe, nekem van igazam szerintetek? 12/L
12 éves vagyok. Apa beleszól az életembe mindig. Nagyon elegem van belőle. A viszonyunk gyökeres fordulatot vett a nyáron. Amikor nagyon kicsi voltam
,ha kicsiként valami gondom volt, akkor mindig apa ölébe bújtam. Mindig támogatta az erős oldalamat! Segített felismerni és átlépni a buktatókat! Fejlessztette az erősségeimet, segített abban, hogy legyenek céljaim. Mindennap tanult velem munka után, pedig egy idő után nem szorultam segítségre, de azért ha tudott akkor jött és kikérdezte a leckét minimum. Még mindig megcsinálja és mindenben segíteni szeretne nekem.Együtt járunk sportolni is. Apám foci edző és én 7 éves korom óta egy lány csapatban focizok. A világ legjobb sportja! Imádom!!! Apa már kiskoromban is megmutta,hogy lányként is sok mindenre képes vagyok és semmivel sem alávalóbb, mint egy fiú. Nem erőltette a focit, csak tudtam,hogy ő edző és én is akartam focizni. Volt egy időszak amikor sokat bántottak az osztályban,mert fiús voltam, szemüveges, és a tanulás is nehezen ment és megy most is. Nem vagyok jó matekból,nyelvtanból, töriből. Apa magántanárhoz akart vinni, fél évig jártam, de a tanárom mindig mást csinàlt. Közben főzőcskézett,a gyerekeivel foglalkozott és nekem csak adott pár feladatot azt mondta majd megnézi most foglaljam el magam valamivel. Apának szóltam ő pedig nem volt hajlandó ezért heti 2x 4 ezer forintot adni. Inkább ő segít nekem.
Tehát mindig ott van nekem az apukàm. De túlzàsba esett. Hülyeségektől félt ilyen pl az erőszaktól, agressziótól, pornográfiától! Igen már a szexről is beszélt és a fiúkról. Nem érdekelnék úgy, csak spanjaim vannak. Apa nem is engedné,hogy fiúzzak. Korai szerintem is. De ezzel a túlzott féltés és óvással nekem azt sugallja hogy nem bízik bennem. Már komolyan elegem van abból,hogy 100x elmondja milyen veszély leselkedik rám,mi történhet ha nem vigyàzok magamra. Kocsival szokott vinni suliba is, de most a nyáron kértem,hogy már ne vigyen,mert eltudok gyalogolni és inkàbb bérletet vegyen nekem aztán buszozok. De nem akarja, mert úgy is útba esik az iskolám és utána megy melózni. Minek bérletet venni, miért gyalogolnék oda vissza ha hazavisz. Nem érti meg,hogy nem akarom,hogy kirakjon a suli előtt. Más gyerekeket is kocsival visznek, de engem nem kell már. Elég nagy vagyok és inkább egyedül közlekednék. Azt mondta nem nyit vitát,nem fogok egyedül iskolába menni, nem fogok sötétben majd haza gyalogolni ha jön a rosszabb idő és előbb besötétedik. Úgy csinál mindig mintha veszélyes lenne minden és mindenki. Mentem egy táborba is a nyáron két hetes volt és az első héten verekedtem egy fiúval,mert fociztunk és csak én voltam lány aki játszani akart a srácok meg nem akarták,hogy beszàlljak. Verekedéskor meg felsértettem az államat és vérzett, a térdemet,könyökömet is lehorzsoltam. A nevelők felhívták apát,hogy nem tudok viselkedni, hogy én rám panaszkodnak a többiek és most meg verekedtem. Apa rám volt mérges, a kocsiban is amikor megkérdezte,hogy mi történt pontossan és elmondtam neki akkor azt mondta,hogy ez volt az utolsó,hogy táborba mentem. Mert neveletlen vagyok és bántottam a társamat. Akkor nem állt ki mellettem, nem is védett meg de otthon meg aggódott, és lekezelte a sebeimet. Mondtam neki,hogy hagyjon békén már. Erre ismét veszekedett velem,mert szemtelen vagyok vele. Nem csináltam semmi rosszat és rám volt mérges. A nyáron sok helyre elmentünk. Füredre,voltunk Balatonon, Sümegi várban, Horvátországban, Zánkán,állatkertben,cirkuszban,foci meccsen, múzeumban,vásáron. Mondjuk mindenhova elmegyek vele. És most voltunk apa tesójánál akinek van egy nagyobb fia. 18 éves. Amíg apa beszélgetett a tesójàval és bementek sörözni a nappaliba én mehettem ki játszani. Akkor jött haza ez a fiú és láttam,hogy motorral van. Kimentem hozzà a kapuba,köszöntem neki és megkérdeztem,hogy felszàlhatok-e a motorra? Azt mondta igen és ha előre ülök kicsit az utcában tudunk menni egy kört lassan. Jófej volt a fiú elmentünk messzire, nem csak az utcába, de nem volt gyors. Nagyon menő volt az egész. Visszaértünk apa meg a tesója pedig kiabáltak velünk. Apa megpofozta a fiút és megrángatta. Szóltam neki,hogy ne bántsa! De csak ordibált meg a tesója is. Akit utálok, ő még szigorúbb mint apa. Ezt a fiút most láttam először. Apa azthittem felrobban, nagyon megszorította a karomat és behúzott a kocsiba, becsapta az ajtót. És hazáig veszekedtünk. Nem mondtam neki sokáig semmi rosszat nem voltam szemtelen. De az ajtóban amikor kinyitotta az ajtót halkan lehülyéztem. Nem akartam, csak kicsúszott a számon. Nagyon mérges voltam, és elrontotta az egész napomat. Apa ezért a beszólásomért most szobafogságra ítélt és elvette a telefonomat, a tvt nem nézhetem és csak akkor jöhetek ki ha ő azt mondja. Pisilni enni,inni jöhetek ki bármikor. Nem vagyok rossz gyerek, máskor is mondtam már csúnya szót. Igaz nem rá, de ilyenért nem mehetek sehova. Este szoktunk sakkozni,filmet nézni,focizni, együtt vacsorázunk amikor megjön a munkából. Én amúgy napközben a papámnál szoktam lenni. Oda visz kocsival apa. De most szabija van neki azóta itthon van és nem enged meg semmit. Azt mondta annyi napot maradok a szobában ahány éves vagyok. Aztán tartozom neki bocsánat kéréssel is. Mert ő nem? Nem is kért bocsánatot tőlem. Ilyen szigorú nem volt velem még. Miért ilyenek a szülők? Úgy utálom most. Végre elment vásárolni most és itthon hagyott egy órára max. De megkérte a szomszédunkat,hogy jöjjön át. Már nem . Nem mer egyedül hagyni. Pedig nagy vagyok már kicsi. A telómat meg megtaláltam a szobájában. Azt elvette pedig az enyém, szülinapomra kaptam. Szerintetek is nekem van igazam? Nektek is ilyen a szülőtök? :(
12/L
És szerinted, ha apukádnak feltűnik, hogy loptál a szobájából, majd dicséretet fogsz kapni?
Értem, hogy a te telefonod, de ebben az esetben ez nem számít. Az engedélye nélkül bementél a szobájába, az engedélye nélkül turkáltál a holmija között, és elvettél onnan valamit. Ez lopás.
Szerinted, ha a múltkoriért egy hét szobafogságot kaptál, egy ilyenért mekkora bünti jár?
A 28.és 32.válaszomban én is rákérdeztem az anyára, azt írta a kérdező, hogy apja egyedül neveli.Se válást, se halálesetet nem említett. Furcsálltam is,hogy ezidáig nem
tűnt fel senkinek.
Kérdező, az általad hozott példa (65.#) nem jó. " Ha veszekszik valakivel és elvennék a személyes tárgyait, ő is visszavenné!" Igen, biztosan, DE Ő VETTE őket,nem a másik fél! Nálad is fennáll a dolog, ő vette a telefonodat, és - ha még nem tudnád - az ajándék visszakövetelhető, ha az ajándékozott érdemtelenné válik rá! Erre törvény van a felnőttek világában!
Örülj neki, hogy csak 12 nap a telefonelvétel, nem végleges!
Nem, nem. Ha felelősségteljesen gondolkodtál volna, nem ültél volna fel arra a motorra, bukósisak nélkül meg pláne nem.
Én nem vagyok szülő, de több mint 10 évvel idősebb vagyok, mint te. Látod, fiatal vagyok, de az apukád pártját fogom. Pontosan azért, mert tudom, hogy én is hogyan viselkedtem 10 évvel ezelőtt. Hisztiztem, ha valami nem úgy sikerült, mint ahogy én azt akartam, ha nem engedtek el valahova, pedig utólag látom, hogy mennyi hülyeségtől kíméltek meg a szüleim. Az apukád nem akarja, hogy elkanászodj, és biztos vagyok benne, hogy idővel fog engedni. Majd ha eljön az ideje, biztos kint maradhatsz tovább, biztos elmehetsz majd bulizni, de nem most. Ahhoz, hogy akkor elengedjen majd, most kell úgy viselkedned.
Nem vagyok szülő, bár több, mint tíz év van köztünk. Én valahol az első oldalakon is válaszoltam neked: örültem volna (sőt, örülnék neki még most is!), ha ilyen apukám lenne, mint a tied.
De a helyzet az, hogy látszik a válaszaidból, hogy makacs vagy, buta, és neveletlen. Sajnálom apukádat. Eddig volt egy tündéri kislánya, most meg egyetlen nyár alatt kiderül, hogy agresszív, verekedős vagy; csúnyán beszélsz vele, és még meg is lopod.
Nem vagyok szülő, de ha az lennék, én most nagyon szomorú lennék, hogy mit rontottam el, hogy ilyen gonosz velem a lányom. :(
Apa azt mondta,hogy az anyukám nem akart gyereket,nem tervezték,hogy családot akarnak és csak véletlen jöttem össze. Fiatalok voltak. Anya otthagyott bennünket apa pedig egyedül nevel.
Nem vagyok hálátlan és neveletlen. Mindig jó gyerek voltam, a suliban nincsen rám panasz csak néha voltam rossz, de nem nagyon. És tényleg szeretem apát,nem akartam megbántani őt, vagy csalódást okozni neki. Ha letellik a büntetésem és kienged a szobából akkor úgy is újra jóban leszünk szerintem, mert már az is hiányzik,hogy nem lehetek vele. Nem mehetek vele főzni, tegnap is nélkülem ment vásárolni pedig mindig visz magával és együtt pakoljuk a kaját a kocsiba közben beszélgetünk és focit is nézünk mindig a tvben. Ha nem az udvaron játszunk. De most nincs ilyen.
Tudod mit? Vedd vissza a szívecskés apás párnádat, amire a mama adott pénzt és légy vele nagyon boldog!
Ez már nem is 3 évesre vall, bölcsis tempó!
Te akarsz felnőttnek látszani???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!