A szüleim megtudták, hogy díler volt a vőlegényem és most cirkusz van otthon. Mit tehetnék, hogy lenyugodjon mindenki?

Loptam csaltam, hazudtam, betörtem, sikkasztottam, drogoztam mint az állat, később el is itéltek. Ma két csodaszép gyerekem és tisztességes vállalkozásom van. A parommal őszinte voltam, ő mindenről tudott. Miután élesebbe vált a kapcsolatunk, mindent elmondtam neki. Ő így fogadott el, sose érdekelt, hogy mit mond más.

Nem tudom, miért ilyen rossz a megítélése a dílereknek, mondjuk az esetek többségében tényleg lenyúlják az embert, de ismerek mind emberileg, mind üzletileg rendes dílert, csak sajnos kevés van belőlük. Azért az sem mindegy, hogy mit árult, teljesen más kategória például a fű meg a heroin, meg hogy fogyasztotta-e ezeket. Én például simán kereskednék kokainnal, viszont az életben nem próbálnám ki. Meg a fűn kívül semmit. Mondjuk elég érdekes díler lennék, mert engem nem a pénz érdekelne, úgyse nagyon lehet megélni ebből, hacsak nem kilókban mér az ember, hanem az, hogyha valaki akar valamit, az tényleg megkapja, ne az 1/3-át annak, amit kért, meg ne valami felütött szart. Aztán mindenki eldönthetné, hogy él-e vele, vagy nem. De aki úgy dönt, hogy fogyasztani akar, az ne miattam haljon meg, mert szar az anyag. Ha rajtam múlna, akkor ilyen korrekten működne ez a biznisz, de ez sosem erről szólt, ezért nem is nagyon jó belefolyni. Én nem tartom magam drogosnak, bár valaki szerint az vagyok, amiért havi 3-4-szer betépek. Szerintem nem az határozza meg egy ember személyiségét, hogy milyen dolgokat csinál. Sokaknak a dílerkedés például egy ugyanolyan foglalkozás, mint az ügyvéd, a fodrász, stb. Ha bízol a párodban, akkor válaszd őt, aztán úgyis kiderül, hogy jól döntöttél-e.