Mit kezdjek ezzel a helyzettel?
Pár évet külföldön éltem, majd hazaköltöztem 21 évesen anyukámhoz, mert szerettem volna elindítani a saját vállalkozásom. Kezdetben kevesebb volt a pénzem, de valamivel mindig beszálltam itthon illetve sosem kértem anyagi támogatást semmiben, holott tesómnak fizették anyuék a jogsit, autót mikor elkezdett dolgozni. Illetve rendetlennek se mondanám magam, sokat takarítok, max nem rögtön mosogatok el magam után, hanem másnap, de megcsinálom!
Eltelt pár év, lett egy barátom, aki hétvégente itt lakik velünk, sokat segít anyunak (bevásárlás, fuvarok, házkörüli dolgok).
Anyunak is volt valakije, aki azóta lesz.rja, illetve a meló helyén is sok a stressz.
A probléma ott kezdődik, hogy mióta elhagyta a palija azóta teljesen meghülyült, erre már nincs jobb szó. Mindig mindennel baja van, sose jó úgy semmi ahogy épp van. És persze mindez rajtunk csattan le, amiből már nagyon elegünk van. Ha délelőtt mosogatok, akkor az a baja, hogy nem hagytam aludni, mert éjszakás, ha megvárom míg felkel, akkor azt hallgatom, hogy nem tud kávét főzni, mert kupi van a konyhában. Ha azt mondja hozzunk neki egy sört és veszünk 1 dobozzal, akkor azt mondja nem tudtunk volna kettőt hozni? (Nem alkesz, csak néha 1-2 sör). De mondok jobbat, ha meleg van azért is én vagyok a hibás, mert ő nem tud aludni, de ha esik az eső, akkor is b.sszam meg, mert ő nem tud aludni és ezt egy nap 100szor elmondja, hogy neki milyen melege van, nem bírja... illetve folyton nyaggat, hogy az nem egészséges(!!!!), hogy 26 évesen még vele lakok, csak épp azt felejti el, én meg értelemszerűen nem vágom a fejéhez, hogy pl. azért nem tudtam még elköltözni, mert van egy hitele, amibe a megtakarított pénzemmel beszálltam, ami több százezres tétel. Most vettünk a barátommal egy lakást, előbbi eset miatt nekem alig van benne részem, aminek nem örülök, de szerencsére a párom megérti és nem hozakodik ezzel elő.
Illetve anyummal kapcsolatban még az is gáz, hogy a folytonos pesszimizmusával folyton lehúz minket. Pl. olyan lakást vettünk, ami teljesen felújítandó, mert saját stílust szeretnénk bele és akkor anyám jön azzal, hogy "vettetek 4 falat....". Vagy mikor mutattam neki, hogy szeretném berendezni flegmán odalökte, hogy mi valami álomvilágban élünk. Vagy pl. vettem magamnak nemrég hajerősítőt patikában, mert hullik a hajam, belenézett a zacskóba aztán ledobta azzal, hogy "gondolod ez használ majd?".
Most már odáig fajult a helyzet, hogy sokszor nem is szólok anyámhoz, ha mond valamit mintha meg sem hallanám, igyekszem keveset itthon lenni és alig várom már, hogy elköltözzünk. Sokszor úgy érzem javíthatatlanul megharagudtam rá, de néha még előjön, hogy sajnálom, hogy a palija így elbánt vele, meg hogy ilyen szar a meló helye, de aztán ezt mindig elrontja valami újabb hülyeségével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!