Mit tegyek, én ezt nem bírom tovább?!

Rendben, kifejtem egy kicsit jobban. Én is hiszek abban, amiben ők, de jelenleg nagyon nem egyszerűek a dolgok. Tovább bonyolít mindent, hogy a barátom, akivel egy éve vagyunk együtt, nem tagja az adott hitnek. A szüleimnek ez nagyon nem tetszik. Nem tiltották a kapcsolatunkat, de mindig éreztették és kifejezték, hogy nem értenek egyet ezzel és nem örülnek neki (függetlenül attól, hogy én boldog vagyok). És ami most a legnagyobb problémát okozta, az az, hogy a barátom szeretett volna eljönni hozzánk, hogy jobban megismerje a szüleimet (eddig csak egyszer találkoztak) és hogy együtt lehessünk (nem egy városban lakunk és keveset tudunk csak találkozni sajnos). Én már sokszor voltam náluk és akkor ugye ott is aludtam, hiszen messze lakom, nem tudtam volna csak úgy hazamenni. De persze a szüleim ezt ellenezték. Most végre megengedték, hogy a barátom eljöjjön, úgy, hogyha a mamám régi lakásában alszik, nem messze a miénktől. Mondtam, hogy oké, alszom én is ott (van 2 szoba..). De anyámék hallani sem akartak erről. Próbáltam érvelni, higgadtan beszélni, ordibálni, de semmi sem használt. Apámat nem lehet meggyőzni. És mindeközben olyanokat mondtak, hogy rossz az értékrendem, eltértem a nevelésüktől, stb, miközben nem is igazán ismernek és nem is tudják, hogy mennyire nem egyszerű ez nekem. De nem fogom megszakítani a kapcsolatot a barátommal. Szeretem, és nem érdekel, hogy a szüleim mit gondolnak. Szóval ez a helyzet..