Anya még a suli kezdete előtt megakarja mondani öcsénknek (15/F), hogy nem ő az édesanyja és most kéri a támogatásunkat. Nagy dilemmában vagyunk a testvéreimmel, támogassuk vagy ne támogassuk az ötletét? Ti mit javasoltok?

kicsit el van vele késve.

Valóban, úgy kellett volna nevelni egészen kis korától, hogy tudja azt, hogy örökbe lett fogadva, de ugyanakkor ebből ne származzon semmi hátránya veletek, az édes gyerekekkel szemben. Tehát nem "éreztetni" vele, hogy "nem saját", hanem szimplán tudjon róla. Serdülő korban, amikor az ember amúgy is keresi önmagát, szinte minen téren, erre rárakódik a tanulmányok terhe, illetve ebben az esetben az élsport is, pont az az időszak, amikor kiszámíthatatlan, hogy mit okoz egy ilyen felismerés (lehet, hogy semmit, szimplán tudomásul veszi, és kész, de esélyes, hogy jön az "egész eddigi életem egy hazugság" jellegű trauma, aminek végzetes eredménye is lehet). Ha mégkésőbb tudja meg (esetleg a 30-as évei felé), akkor az érett(ebb) gondolkodás, esetleg nyitottság stb miatt, illetve, hogy túl van az "önmagát megismerős korszakon" lehet, hogy könnyebben veszi a dolgot (mondván "ettől én még ugyanaz vagyok", illetve "rá se b@$$zál anya, te neveltél fel, te adtál meg mindent, te vígasztaltál, te ápoltál, nekem te vagy az anyám"), de még ilyenkor is megvan az esélye egy komoly lelki törésnek.

Röviden: ezzel mindenképpen elkéstetek, de akkor már inkább várjatok vele még egy kicsit, szerintem.

Mehet a színjátszás, de előtte tudja meg. Az ő döntése legyen. Gondolj bele: te jobban örültél volna, ha úgy tudod meg a dolgot, hogy az öcséd is ott van veletek? Nektek jobb volt így, mert van időtök felfogni kicsit az újbóli találkozás előtt.

Rá ez hatványozottan igaz lesz. Ha engem bemutatnának egy idegen nőnek, hogy ja amúgy ez az anyád, az sokkal durvább lenne, mint maga az örökbefogadás vagy apu hűtlenségének ténye.

Valószínű keresni fogja az anyját, de ezt meg kell érteni. Ha találkozik vele, valószinű máskor nem fog akarni. Nyilván nagy sokk lesz neki, de ha továbbra is úgy állnak hozzá, akkor talán az anyukájának fogja tekinteni innentől kezdve is azt, aki felnevelte

Abba hogy középiskola előtt elmondják neki, abba egyetèrtek

Ez fordulópont az életèbe

De ne utolsó nap tegyétek

Hű-ha

A legrosszabb időben akarja Anyukátok elmondani neki, szerintem a karrierje is tönkre fog menni, és az iskolában is bukdácsolni fog. Azt se értem, hogy miért kell a szerencsétlen gyereket sarokbaszorítani? Miért kell, hogy azonnal ott legyen az új nő (anyuka) is meg mindenki a családból, vagy ez az idióta ötlet, hogy négyen elmennek nyaralni. Én baromi dühös lennék öcséd helyében. Ott fog állni körülötte 3 felnőtt, akik egész eddig átverték és most csapatostul letámadják ezzel a hírrel. Anyukád nem érzi a súlyát ennek a dolognak? Arról van szó, hogy nem Ő az Anyja, nem valami viccről. Ha mindenképp el akarja neki mondani, akkor próbáld meg elmagyarázni neki, hogy KETTESBEN, nyugodt környezetben tegye, úgy, hogy BIZTOSÍTJA őt a szeretetéről, mondja el, hogy neki is milyen nehéz volt ezt a döntést meghoznia (mármint, hogy Apukátok hűtlenségét így kezelte, mert ez tényleg nagy dolog) és, hogy a mai napig úgy gondol öcsétekre, mintha az övé lenne. De közös nyaralás, és színdarab, szegény testvéretek..

"Anya nagyon tudatos és okos is"

Meselj meg kerlek:D Igaza van a 14esnek, ne sulikezdes elott mondjatok el neki, es hadd dontse mar el a gyerek, hogy meg akarja e ismerni e az anyjat.. Legjobbkor akarja elmondani bakker