Másnak is voltak hasonló nehézségei (műveltségi szempontból, anyagiakat nem számítva)?
Én már első iskolás évemben tapasztaltam hogy a családom mennyire is kevés időt szentelt nekem. Egész érdekes mód, az első magyarórán ami a mai napig örök emlékként él bennem, úgyanis sütőtt rólam a szégyen... egy igazán szép, színes gyerekeknek ideális tankönyv volt, aminek az első lapján volt egy alulvonás- az tanítónéni kérésére- mindenki odaírhatta a legszinpatikusabb betűjeit amivel már óvodában találkozott. Én is úgy tettem, bár én 5- 6 karaktert is feltűntettem, majd a padtársamhoz fordultam, kiváncsi voltam ő mit(et) választott, de ő mosolyogva mondta hogy a nevét írta le. Itt kicsit eltántorodtam, úgynis nekem nem ment volna... A másik traumatikus emlékem a cipőfűző volt, úgyanis egészen negyedik osztályig nem tudtam bekötni a cipőmet, és bár a nagymamám tanított masnit kötni, a végén a magam módján sajátítottam el, de... jelentősen későre a többi gyerek arra már mind képes volt bekötni a cipőjét. Az órával is hasonló volt a helyzet, önmagam jöttem rá istápolás nélkül úgy az 5. osztály legelején, de addig... volt pár zavarom vele kapcsolatban aminek hála rengeteg kínos helyzetet megélhettem (3.- ban már angolul tanultam és egy kis otthon készített óra segítségével oda kellett húznom a mánusokat ahány órát épp mondott a tanító angolul... nos, én megértette angolul de most mit kezdjen az a gyerek aki az óra alap fogalmával nincs tisztában? Tehát értem én hogy négy, de hogy fél négy... utólog persze sikerült értelmezni, de számos kínos helyzetet szűlt.
És immáron hogy kamasz korba léptem (bár ez a elmaradottság is évek óta velem tart) akad hogy felkérnek egy- egy táncra is. Amit én mosolyogva, koholt indokkal mindig visszautasítok. Hogy mért? Igen egyszerű, nem tudok táncolni. 10- 12 évesen is voltam már kicsengetésen, esküvőn stb. és ott még naiv hiszemmel be is álltam egy két körbe a buzdítás hatására, viszont már a kortársaim szájából hallhattam hogy nem jól csinálom... Az évek folyamán ez gátlássá alakult bennem, már az ünnepléstől, a tánctól mint önkifejezés elmegy az életkedvem, képtelen vagyok rá, nincs meg a ritmusérzékem, a hajlékonyságom, merev vagyok és azt várom mikor teremt le valaki úgy mint egykoron.
Néha büszke vagyok arra hogy amit elsajátítottam azt önerőből ettem, de a mai napig kísért hogy hatalmas lemaradásban voltam mindig is a társaimhoz képest, és számos kínos helyzetet élhettem meg emiatt (rendesen áláásta az önértékelésem). A szüleim felfogása mindig az volt hogy mindez a pedagógus dolga lenne... és egy idő után előttük is szégyeltem beismerni ha valamit egyszerűen nem ismerek, nem értek. Mindez olyan hatással volt rám hogy mostani iskolámon belül évfolyamelső lettem, és nagyon megszerettem a tanulást, az érzést hogy tudok, igenis tudok valamit, de mélyen még mindig haragszom a szüleimre, és a mai napig nem bírok táncolni...
Veletek is történtek hasonló helyzetek? Hogyan lábaltatok ki belőle? Éreztetek utánna haragot, megvetést bárki iránt is?
válasza: válasza: válasza:Rettentően túlgondolod az egészet.
Hogy oviban nem tanították meg a neved leírását, az nem baj. Teljesen felesleges egy kisgyerekből cirkuszi majmot csinálni. Semmivel nem fog jobban írni-olvassni, mint az, akit nem zaklattak ilyesmivel ovis korában :)
Ne hari, de az életben nem hallottam arról, hogy a szülők tánórát adnak a gyereknek, és rettentő kevés fiatal jár társastánc órákra. Ez nehogy már a szüleid hibája legyen :)
A sulihuz gratulálok.
Neked az a legnagyobb bajod, hogy másokhoz hasonlítod magad és kisebbségi érzésed van sokszor, pedig nem kéne. Senki nem tud mindent.
válasza:
válasza:Gondolom ezek csak példák voltak a kérdező részéről,és arra utal hogy soha semmire nem tanitották meg.
Vannak alap dolgok amiket a szülőnek illik megtanitania a gyerekének.pl cipőt kötni, az órát,mikor kinek hogy köszönünk,stb.
A tánc valóban nem tartozik közéjük.
megértem ha bosszant hogy nem tanitottak neked dolgokat. De mostmár túl vagy ezeken a korszakon próbálj meg ne ezen agyalni.
válasza: válasza:Tényleg túlgondolod...
Nem te voltál elmaradva, hanem esetleg körülvettek minizsenik.
Biztos volt ami neked ment jobban és másnak kevésbé.
Engem beirattak táncolni mégsem tudok a mai napig (25 vagyok).
Gyorsan ki is iratkoztam, mert éreztem, hogy ezt én nem tudom úgy és nem is szeretem.
Az analóg órát èn is 4. környékén tanultam meg. Zavart, hogy nem tudtam, ezért addig nézegettem amíg rá nem jöttem.
A római számokkal a töri könyvben találkoztam úgy igazán és jöttem rá, hogy csak 3-ig tudom őket, féltem, hogy felszólítanak hangosan olvasni és beégek, hogy nem tudom. Otthon leirattam őket apával és megtanultam.
A mértékegységek sosem mentek, a matek mindig is a mumusom volt. Mikor felvettek vendéglátós suliba és tudtam, hohy ott muszáj leszek méricskélni vettem egy ilyen színes tanulótáblát és megtanultam róla kifüggesztve az asztalomhoz.
A prímszámokat én még nem tanultam a sulimban ötödikben az első két hónapban, aztán átmentem másik suliba ahol már túl voltak rajta. Azóta sem tudom mik azok a prím számok. Nem is érdekelnek.
Vagy 15 voltam mire megtudtam, hogy a kék metró nem a színe miatt kék... mondjuk akkor láttam kb először metrót.
Minden matektudádom nèlkül viszont kívülről fújtam a verseket, sorban nyertem a helyesírási, szépkiejtési meg prózamondó versenyeket. Minden évben.
Nem tudok számolni, nincs jó hangom, nincs ritmusérzékem, ezt azt én is utólag tanultam meg, de mégis normális életem lett, és saját céget vezetek fiatal korom ellenére. Egyetem fősuli nélkül.
A mostoha tesóm egyidős velem a mai napig nem ismeri az analóg órát... na az kicsit már gáz, de 11-12 évesen még tanulható volt minden.
Senkit nem hibáztatok érte.
válasza:Óvodában én sem tudtam írni-olvasni. Pedig anyukám tanár. Talán annyit tudtam leírni, hogy APA. Volt 2-3 diáktársam, aki tudott. Mégis nagyon jó tanuló lettem, nem múlik ezen semmi. Meg sorba veszitek a betűket, tehát lényegtelen, hogy tudsz-e olvasni.Ezért nem okolnám a szüleimet. A tánc meg, nincs tehetséged hozzá ez van. Én énekelni nem tudok és... Ki ebben, ki abban jó. Nekem is gátlás, ha táncolni kell stb.
Felfújod ezt az egészet szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!