Utálom az anyámat, mit tegyek?

Egyik barátommal is hasonló van.Bírd ki ezt a pár évet és húzz el otthonról.

Amúgy suliba is szoktad vinni a tesódat (a kisebbiket) ?

Két lépés és akár három évet se kell várnod:

1. Állj a sarkadra

2. és egyenesen akard kiszedni belőle miért ilyen.

Pár évig sajnos még tűrnöd kell. De amilyen gyorsan csak lehet, távolodj el ettől a féregtől, bár gondolom, nem kell neked külön mondani ezt.

Csak sajnálni tudlak, hogy ilyen utolsó gyökér anyád van, de próbálj vigasztalódni azzal a tudattal, hogy már nem kell sokáig elviselned.

A trollokkal meg ne foglalkozz. Látom, van 1-2 unatkozó hulladék, akiknek nyáron nincs más elfoglaltságuk, mint Gyakorikérdéseken trollkodni. Legyen ennyi örömük az életükben.

Én egy olyan ember vagyok akinek sérült önértékelése van. Tudom, mert az egész környezetem gyakran ezt mondja nekem. És az a helyzet, hogy sokminden más mellett, az anyám ebben aktívan részt vett. Lényegesen kevés dolgot honorált életenben ellenben minden alkalmat megragadott, hogy gyötörjön és ócsároljon. Emellett, azt gondolta ez így tök happy, és természetes, nem mond Ő semmi rosszat csak az igazat. Én már akkor elhatároztam, hogy egyszer majd ezt visszadom neki. És attól nem féltem, ki hogy fog megítélni ezért. És attól sem, hogy akkor nem lesz ennek vége mert aztán majd ő is visszaadja. Ő? Én mellettem már nem adta vissza, mert az hogy visszakapta a kölcsönt, az annyit jelentett, hogy neki fel is út le is út. Kibírtuk egymást amíg kellett, de wgy ponton túl nem beszéltem vele, már rég nem beszélek vele. Egy ideig keresett de már nem. Nem tehetek róla, nem akartam tovább elviselni. Amúgy meg neki gondolom nincs szüksége egy penyára, idiótára, bénára, félelmetesen hülyére, kétbalkézre sem.

Nem kell ezt túl lacafacázni. "Nem kellesz tovább." Ennyit kell mondanod ha eljön az ideje. Ha rám hallgatsz, de vannak tőlem toleránsabb emberek is.