Van a szülőknek felelősségük gyermekük családalapításában?
"Ismerkedés régen és ma
Az egyetemisták manapság gyorsan és célratörően
teremtenek kapcsolatokat. Hogyan látja a tegnap
és a ma ismerkedési kultúráját, szokásait
egy másik generációhoz tartozó lélekbúvár?
Erre vártunk választ dr. Pataki Ferenc
szociálpszichológustól.
Óriásiak a különbségek. Régen mind falun, mind a városi polgárság körében kötött formái voltak az ismerkedésnek, a kommunikációnak. Kötöttek voltak az alkalmak és a helyszínek – a bálok, mulatságok, teadélutánok. Még a ruházkodást és a beszédet is a hagyomány szabta meg. Nem lehetett akárhol, akárhogy ismerkedni; fontos volt egy harmadik, bemutató személy jelenléte. A fiúk és a lányok általában egymástól elkülönítve éltek, így sokkal nagyobb jelentőséget kaptak a „kerítő alkalmak”, amelyek során találkozhattak egymással. Ilyenkor többnyire a fiúk voltak a kezdeményezők, s az ismerkedő beszélgetésben az irodalomnak, művészetnek fontos közvetítő szerepe volt. A beszédtémák ugyancsak előírásosak voltak, nem lehetett ajtóstul rontani a házba – de a fiatalok persze így is tudták, miről van szó valójában. A kapcsolatok kibontakozásához pedig idő kellett.
Ma felgyorsult az élet, és vele együtt a kapcsolatteremtés is; a fiatalokból ellenérzést vált ki mindenfajta konvenció, szabály. Szétestek a terek, nincsenek jelentőségteljes alkalmak, nem kell közvetítő, hiszen mindent el lehet intézni egyszerűen. És így vész el az a régimódi romantika. De ami a leginkább hiányzik: az az idő. Emiatt aztán nincs is hosszúra nyújtott ismerkedés, beszélgetés, hiányzik az intellektuális igény. A fiatalokat vagy a mindennapok őrlik föl, vagy a tömegtájékoztatás zárja be. Egy diszkóban vagy moziban nem lehet beszélgetni. Az alacsony társalgási kultúra e hiányosságok miatt alakul ki – hiszen nincsenek „fedőbeszélgetések”, amelyek elrejtik az igazi szándékot. Nincs késleltetés, csak csereakció: mindketten tudjuk, mit akar a másik, hát rögtön a lényegre térhetünk. Nem fontos a téma, sem a nyelvi kultúra, minek húzzuk az időt? Minden út az ágyba vezet.
A tegnapra is igaz volt, de a mára méginkább igaz, hogy a félszeg, nem rámenős típusok háttérbe szorulnak. Nincs biztonságos közegük, mert ma az egyetlen elismert érték a határozottság és a gyorsaság.
Nekem kissé ijesztő is, hogy eltűnt mindennemű romantika – a kapcsolatokból hiányzik például a férfiúi lovagiasság, amely esztétikai szintre emelte a férfi–nő viszonyt. Nevetségesnek találom a feministák abszurd tiltakozását ez ellen. Helyette általános lett a racionalitás, a tárgyszerűség: elsődleges lett az anyagi javak szerepe. A lányok pedig gyakran bármilyen engedményre kaphatók, csak azért, hogy elkerüljék a magányt. Szinte kiárusítják magukat.
A mai tendenciával szemben, amelynek során kiüresednek a kapcsolatok, talán a barátságok kárpótolhatnak bennünket. Hiszen mindenkinek szüksége van őszinte társra. A jövő persze sokmindent rejthet: talán hozhat egy ellenkező hullámot is, felélesztheti a nosztalgiát a „régi szép idők” iránt, s a fiatalok újból magukévá tehetik az elmúlt korok bizonyos értékeit, a tartalmasabb, esztétikummal áthatott kapcsolatok igényét is..." forrás: [link]
Bizonyos források szerint 4% a birtokos, 4% az armalista nemesek aránya (1820 k.), más források összesen 5-6%-ra teszik. Ebben pedig nincsenek benne a kollektív nemesek (kun, jász, székely) és az agilisek (anyjuk vagy feleségük nemes). Dunántúl egyes falvaiban 30 zsellérből 25 volt agilis.
Ma kb. minden magyarnak van nemesi őse - legalábbis a protestánsoknak, mert a katolikus nemesek többsége ragaszkodott a nemes-nemes házassághoz.
Az anyakönyvekből onnan, hogy egy nemesnek mi oka volt feleségül menni egy nála jóval szegényebbhez?
11.: No, én még nem találtam nemesei őst anyai ágon sem, oldalágon se, pedig protestáns vagyok.
Azért valljuk be, a maradék 94% sokkal jelentősebb és inkább az ő családalapításukra gondoltam a kérdésemben.
Egyébként érdekes amit írsz. Hol lehet erről bővebben olvasni? Úgy tudom, a magyar nemesek családfája napjainkig nyíltan elérhető.
MAGYAR FŐNEMESSÉGI ADATTÁR: [link]
"A lányok pedig gyakran bármilyen engedményre kaphatók, csak azért, hogy elkerüljék a magányt. Szinte kiárusítják magukat. "
Ez valóban sok esetben szomorú, de még mindig inkább ez,mint ami régen volt. Ha ma egy lány/nő érzelmi gyengeségétől vezérelve megtesz mindent és mindenre hajlandó az nem jó, de ez az ő választása és benne van a pakliban, hogy egyszer még megerősödhet és a sarkára állva élhet egy jobb életet a maga választott társsal.
Régen ugyan nem maguktól voltak engedékenyek a lányok/nők, hanem arra voltak kényszerítve, hogy akihez hozzáadták, annak mindent eltűrjön. Esélyük sem volt kitörni és szerintem ez sokkal rosszabb. Mert akkor is oda kellett adni mindenét és előfordult bizony, hogy a férje ura nem becsülte meg, akár verte is, félrelépett, megalázta, csak éppen lelépni nem tudott tőle a nő.
Most is van olyanra példa persze számtalan, hogy a férfi nem becsüli meg a nőt, de most a nőnek legalább van választása, hogy marad a megalázó kapcsolatban vagy inkább tovább keresgél vagy esetleg inkább marad egyedül.
És ez hatalmas különbség.
Ez csak a főnemeseket tartalmazza, akik nagyon kevesen voltak nálunk is.
A másik a Magyar Családtörténeti Adattár, amely tartalmaz fő- és köznemeseket is, de nem mindet - sőt csak kis részüket. Ellenben tartalmaz közrendűeket is.
Nem érhető el minden, mert ez a két adattár Gudenus János József kutatásaira épül, illetve néhány MACSE-tag adataira - meg akik ezen kívül együttműködnek/tek (néhány leszármazott).
13.: Az apai nagyszüleim a 30-as évek végén biztosan szerelemből házasodtak. Ugyanez mondható el az anyai nagyszülőkről, ők is a szerelmet keresték és csak rajtuk múlott, hogy miként döntenek.
Viszont mindkét esetben a szülők sokkal több támogatást adtak, adhattak a társ megtalálásának megvalósításához. Értsd az anyai paraszti oldalon esküvőkbe jártak, bálokba jártak és kísérték gyereküket a lányok esetében, ill. még háznál is összejártak pl. disznótorok alkalmával.
Az apai oldalon, mindmáig csomó családot ismerünk, akik ismerték a dédapámat és az ő lányaihoz jártak udvarolni családostul, valamikor a 30-as években. Ezek a kispolgári, középpolgári családok baráti kapcsolatokat ápoltak, amire az idősek a mai napig emlékeznek, vagy adott esetben még írott formában is dokumentálva van.
Magyarul szerintem nem igaz, hogy pl. az 1930-as években, Magyarországon a többség, kis és közép polgári, ill. paraszti családokban, ne szerelemből házasodott volna!
Szerelemből házasodtak. Máskülönben túl sem élték volna ezek a családok a II. világháború borzalmait és az utána következő korokat. Ma nem leveleznénk itt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!