Van a szülőknek felelősségük gyermekük családalapításában?

"Ismerkedés régen és ma

Az egyetemisták manapság gyorsan és célratörően

teremtenek kapcsolatokat. Hogyan látja a tegnap

és a ma ismerkedési kultúráját, szokásait

egy másik generációhoz tartozó lélekbúvár?

Erre vártunk választ dr. Pataki Ferenc

szociálpszichológustól.

Óriásiak a különbségek. Régen mind falun, mind a városi polgárság körében kötött formái voltak az ismerkedésnek, a kommunikációnak. Kötöttek voltak az alkalmak és a helyszínek – a bálok, mulatságok, teadélutánok. Még a ruházkodást és a beszédet is a hagyomány szabta meg. Nem lehetett akárhol, akárhogy ismerkedni; fontos volt egy harmadik, bemutató személy jelenléte. A fiúk és a lányok általában egymástól elkülönítve éltek, így sokkal nagyobb jelentőséget kaptak a „kerítő alkalmak”, amelyek során találkozhattak egymással. Ilyenkor többnyire a fiúk voltak a kezdeményezők, s az ismerkedő beszélgetésben az irodalomnak, művészetnek fontos közvetítő szerepe volt. A beszédtémák ugyancsak előírásosak voltak, nem lehetett ajtóstul rontani a házba – de a fiatalok persze így is tudták, miről van szó valójában. A kapcsolatok kibontakozásához pedig idő kellett.

Ma felgyorsult az élet, és vele együtt a kapcsolatteremtés is; a fiatalokból ellenérzést vált ki mindenfajta konvenció, szabály. Szétestek a terek, nincsenek jelentőségteljes alkalmak, nem kell közvetítő, hiszen mindent el lehet intézni egyszerűen. És így vész el az a régimódi romantika. De ami a leginkább hiányzik: az az idő. Emiatt aztán nincs is hosszúra nyújtott ismerkedés, beszélgetés, hiányzik az intellektuális igény. A fiatalokat vagy a mindennapok őrlik föl, vagy a tömegtájékoztatás zárja be. Egy diszkóban vagy moziban nem lehet beszélgetni. Az alacsony társalgási kultúra e hiányosságok miatt alakul ki – hiszen nincsenek „fedőbeszélgetések”, amelyek elrejtik az igazi szándékot. Nincs késleltetés, csak csereakció: mindketten tudjuk, mit akar a másik, hát rögtön a lényegre térhetünk. Nem fontos a téma, sem a nyelvi kultúra, minek húzzuk az időt? Minden út az ágyba vezet.

A tegnapra is igaz volt, de a mára méginkább igaz, hogy a félszeg, nem rámenős típusok háttérbe szorulnak. Nincs biztonságos közegük, mert ma az egyetlen elismert érték a határozottság és a gyorsaság.

Nekem kissé ijesztő is, hogy eltűnt mindennemű romantika – a kapcsolatokból hiányzik például a férfiúi lovagiasság, amely esztétikai szintre emelte a férfi–nő viszonyt. Nevetségesnek találom a feministák abszurd tiltakozását ez ellen. Helyette általános lett a racionalitás, a tárgyszerűség: elsődleges lett az anyagi javak szerepe. A lányok pedig gyakran bármilyen engedményre kaphatók, csak azért, hogy elkerüljék a magányt. Szinte kiárusítják magukat.

A mai tendenciával szemben, amelynek során kiüresednek a kapcsolatok, talán a barátságok kárpótolhatnak bennünket. Hiszen mindenkinek szüksége van őszinte társra. A jövő persze sokmindent rejthet: talán hozhat egy ellenkező hullámot is, felélesztheti a nosztalgiát a „régi szép idők” iránt, s a fiatalok újból magukévá tehetik az elmúlt korok bizonyos értékeit, a tartalmasabb, esztétikummal áthatott kapcsolatok igényét is..." forrás: [link]