Mit csináljak, ha utálom a családom?

Kezdjük ott,hogy orvosnak készültem de le kellett mondanom róla mást tanulok de kirúgtak a suliból. Sose volt egy minta család ez. Apám össze-vissza kamatyolt és itt hagyott minket kicsinek is börtönben is ült. Anyukám meg buta,mint a segg szerencsétlen. Ami után végleg elegem lett az a pár évvel ezelőtti cirkuszuk aminek most iszom a levét!!! Végig kellett néznem majdnem egy évig hogy minden este apám véresre veri anyámat vagy engem vagy akárkit részegen azért mert anyám mást palit talált és elfelejtett szólni róla. Engem kikészített ez az egész,ez a mindennapos stressz. Pánikbeteg lettem annyira súlyosan hogy hetekig nem tudtam suliba menni igazából még a házból se tudtam kilépni. A húgom újra járta a kilencediket ez miatt. Minden másnap itt volt a rendőrség a 18. szülinapomon kijelentették hogy te ma lettél nagykorú boldog szülinapot téged már nem szabályozhatunk( a rendőrség...) természetesen a jegyeim leromlottak,az érettségim nem úgy sikerült ahogy kellett volna pedig az egész kva kamaszkorom erre áldoztam hogy majd egyetemre menjek és jól tanuljak. Azóta pontosan 3 év telt el most azt játszák hogy papíron nem váltak el és apám egy fityinget nem fizet így én dolgozok jóformán éjjel-nappal suliból munkába munkából suliba és sikerült úgy megbukni pár tárgyból hogy repülni fogok. Semmit se biztosítottak nekem soha se nevelést,se támogatást segítséget se anyagilag semmit. Ha bedrogozva feküdnék a bokorba se hatná meg őket. Úgy irigylem azokat a fiatalokat akiknek nyelvvizsgát meg jogsit fizetnek legalább mert én sose kértem aranyórát meg iphonet... csak hogy hagyjanak tanulni de ez se sikerül. El van kúva az egész életem és én is ilyen nyomorék leszek egész életembe valami idióta engem is felcsinál és fzethetem a gyerek pelenkáját a mekis/tescos fizetésemből életem végéig. 21/L