Mivel építhetném le óvatosan anyukámat, hogy nem akarok vele babázni?

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy majdnem egyszerre lett kisbabánk.

Csak én 21 éves vagyok, ő pedig 43. Alapból meglepődött mindenki, mikor elmondták, mert a férjével már van két gyerekük (6 és 3 évesek) és már mellettük is elég viharos volt az élet.

Lényeg a lényeg, anyukám nagyon szeretné, ha sokat együtt lennénk, viszont nekem ehhez sem kedvem, sem türelmem nincs. Ugye hozza a két nagyobb fiút is, ha csinálunk valamit, vagy találkozunk. Ők vagy egymást csépelik, vagy csinálják a fesztivált, nyilvános helyre anya már nem is nagyon megy velük. Rossz kimondani, de kellemetlen velük mutatkoznom. Nekem több babás barátnőm van és ők is meglepődnek folyamatosan, hogy mit művelnek, meg anyukám viselkedésén is, hogy már rájuk sem szól szinte... Ezt mondtam neki többször, hogy így nem lesz jobb a helyzet, de csak azt mondogatja, hogy neki már nincs ereje veszekedni velük, ha nem reagál, egy idő után megunják.

De ha nálunk vannak, nem tudok a lányommal foglalkozni, vagy rá figyelni, mert vagy a nagyok után rohanok, hogy ne rámoljanak, ne csépeljék egymást, vagy anyának segítek megnyugtatni a picit (nagyon sírós baba).