Miért nem lehet nekem elmondani semmit?

Fél év múlva leszek 18 éves, fiú vagyok.

Már eléggé idegesít, hogy anyám semmiről, ami a családban történik nem mesél nekem értelmesen.

Tehát mindennap beszélgetek vele a politikáról, a zsidóság helyzetéről, a rasszizmusról, Kádár elvtársról, Woody Allen filmjeiről, meg minden létező hülyeségről, kivéve a lényeges dolgokról.

Tehát például azt, hogy meghalt a nagybátyám a nővéreimtől tudtam meg Facebook üzenetben. Ha anyámon múlik, akkor csak a temetésen tudtam volna meg, hogy ki is halt meg.

Rendszerint hallgatom a beszélgetéseket, amiket a nővéreimmel/apámmal/barátnőivel/akárkivel folytat és így tudok értesülni arról, hogy mi történik a rokonokkal/családunkkal vagy éppen vele. Amint én is becsatlakoznék a beszélgetésbe, kb instant elkomolytalankodják a dolgot és ettől csak még idegesebb leszek.

Persze, ettől függetlenül egy csomó rokont meg kell hívnunk pl a ballagásomra/el kell mennem a ballagásukra, de azt sem tudom, hogy kik ezek az emberek!! Tehát nem túlzok, a nevüket sem tudom néhányuknak, anyám meg mindig úgy tesz, mintha én születésemtől fogva ismerném az összes embert és magamtól értesülnék minden dologról ami történik itthon.

De nem kell nagy dolgokra gondolni..

Nővérem szekrényeit pakolták most ki, megkérdezem, hogy hova fogja tenni így a cuccait? Erre a válasz az volt, hogy szatyorban tárolja őket. Természetesen, ez egy vicc volt, mert a nővérem új szekrényeket vesz (végülis megkérdeztem tőle is), de nem egészen értem, hogy ha komolyan kérdezek valamit, akkor miért nem lehet komolyan válaszolni egy ennyire szimpla kérdésre?

Ha a szatyros válasz után tovább kérdezgetem anyámat, akkor csak tovább folytatja a poént, nem válaszol rendesen.

Csodálkozik, hogy miért nem mesélek neki semmit magamról, miközben én sem tudom, hogy ő kicsoda, vagy hogy a családomnak kik a tagjai és mit csinálnak!?

Ezt csak és kizárólag velem csinálja és nem értem, hogy miért.