Hogyan mondjam el anyámnak, hogy lehet, hogy beteg vagyok?

Tekintsünk el egy pillanatra a klasszikus depis tinitől. Nekem tényleg nincsenek itthon olyan problémáim amitől "szomorú" legyek. (Anyám néha túlzás nélkül egész nap alszik az altató miatt, gyakran iszik, nevelőapám segédkezik benne, húgomat, hogy ne lássa el kell vinnem otthonról, bátyám olyan helyen van ahol minden percben féltem az életét, mamám nem akar minket látni, barátaim elhagytak mert folyton magamba vagyok fordulva és nem lehet velem normálisan beszélni)

Ezek olyan dolgok amik bármelyik családban előfordulnak de én úgy érzem egy gyenge szar vagyok. Ma pl majdnem elájultam, nem kaptam levegőt, reszkettem, hánytam és sírógörcsöm volt egy kutyaszar miatt a szőnyegen. XD azthiszem olyan volt mint egy utolsó csepp a pohárban. De ez nem lenne baj, a bajom a gyomorgörcs ami 0-24ben van. Azt egyszerűen nem bírom már. Hányingerem van, reggel felkelek és ahogy telik a nap egyre erősebb, úgy hogy este már mintha egy turmixgép lenne a gyomromban és ez szétörli az idegeimet és a kapcsolataimat a környezetemmel.

Azt akarom, hogy valaki segítsen. Tudom, hogy nem normális a reszketés meg a gyomorgörcs és kell legyen megoldás rá. Akármit beszedek, tényleg, csak múljon el. De egyedül nem tudok orvoshoz menni. Szerintetek szóljak erről anyámnak? Mi van, ha nem veszi komolyan, mert nem testi betegség mint egy sérülés?

17/l