Szerintetek azok a gyerekek akiknek az apja meg ovis korukban kilep a csaladbol, azok mennyire fognak kotodni az apjukjoz ha nagyok felnottek lesznek?

Nem emlékszem, hogy volt olyan, hogy apám velünk élt. Akkoriban még a láthatás is "kimértebb" volt (minden második hétvége és kész).

Meg az egyik nagyanyám is próbált áskálódni az egyik szülőm ellen.

DE! a szüleim nem fröcsögtek egymás ellen! Az első kb. 10 évben még kimértebb volt a kapcsolatuk, aztán elkezdték együtt ünnepelni a születésnapomat, aztán együtt karácsonyoztunk stb.

Már felnőtt vagyok, de egyáltalán nem érződik sem az apámmal való kapcsolatomon, sem az életemen, hogy "elvált szülők gyereke" vagyok. (Persze, ehhez kellett az is, hogy apám pl. nem pattant meg külföldre, pedig jó állást kapott volna, de a közelemben akart maradni).

"Ideje lenne már állambácsinak dolgoznia a minőségi családok érdekében! Jó lenne ha büntetést kellene fizetniük az elvált embereknek, különösen azoknak, akiknek gyerekük is van...! Máris tisztább lenne a világ!"

Ezt ugye nem gondoltad komolyan? Ez még elméleti szinten is nagyon gáz ötlet.

4 éves voltam, mikor elváltak. Nem haragszom ezért rá. Ugyanakkor apukám nem a legkönnyebb természet és voltak rossz időszakai, amik nem voltak könnyűek nekünk, gyerekeknek. Én ezt feldolgoztam magamban, nem haragszom rá, főleg azért nem, mert amúgy nagyon szeret minket, sok áldozatot hozott értünk. Viszont a húgom nem képes megbocsátani neki. Valamiért nagyon nem szereti, de nem igazán értem, hogy miert, szerintem ne rossz ember.

Aztán ott van a férjem, két gyereke van, az anya hagyta el, aki azóta is fúr, próbálja ellene nevelni őket. Nekik a férjem sajnos csak egy kedves nagybácsi​, akihez alig kötődnek, hiába tesz meg mindent értük. Közben meg az anya jár feljelentgetni minden hülyeségért, meg lehetetlen kívánságokkal áll elő. Csoda, hogy nincs a gyerekeknek normális kapcsolatuk az apjukkal?

Egyik ismerőst elhagyta az anyja, mert egy másik férfival akart qrválkodni. Mint kiderült utólag, nemcsak egy férfival csalta meg a férjét, aki egyébként tisztességes férj és apa. Bíróságon ennyit mondott a nő : én is így gondoltam, hogy a gyerek nem nálam marad. Kiment külföldre és nemcsak gyerektartást nem fizetett soha, de még a gyerek szülinapján sem írt, pedig később bejelölte face-en. Habár egyszer írta neki, hogy boldog szülinapot fiam február helyett novemberben. Azt sem tudja mikor van a saját fiának ! Egyszer volt Magyarországon, ráadásul a gyerek közelében. Fodrászhoz el tudott menni, de a gyerekéhez 5 percre sem. Nemrég a gyerek ballagott és meghívta ez a qrvát, akit én szemen köpnék a helyében. Nemet mondott. Nem tud menni a gyereke ballagására, mert inkább valami buli kedvéért utazik Magyarországra. Sajnos a gyerek naív és anyára is vágyik, hiába gondozta az apja lelkiismeretessen, mégis találkozgat a qrva anyjával, aki természetessen telebeszéli a fejét.

Másik eset : egy fogyatékos gyereket hagyott el az anyja. Őt nem érdekli az anyja egyáltalán. Ahogy az apját elnéztem, nem is indokolt :) Amelyik férfi komolyan veszi az apaságot, az mellett elbújhat a legtöbb nő. én apám is példa erre.

Egyébként én nőből ismerek több szemetet, gyerekét elhagyó, hűtlen férget, de ahogy látom más nem.

Ez kizárolag az apán múlik!

Ha az apa ugyanúgy találkozik a gyerekeivel, foglalkozik velük, keresi őket, annak ellenére,hogy nem élnek együtt, akkor a gyerekek is kötődni fognak hozzá és később felnőttként is valószínűleg jó viszony marad meg.

DE ha az apa elköltözik és éli a világát, havonta 1x ránéz a gyerekre ,vagy még akkor sem, akkor nem kell csodálkozni, hogy a gyerek nem fog kötődni hozzá és felnőttként is kaki lesz a viszony.

Tudok sok olyan férfit, aki hónapokon keresztül nem keresi a gyerekeit. Ne is várja el így,hogy jó lesz a viszony.

Ő a felnőtt, ő hagyta el a családot, neki kéne keresni a gyerekeket, jó kapcsolatot ápolni velük.

Nem egy néhány éves gyereknek kell az apja után futni, hogy de ugyan már, találkozz velem .

Van olyan ismerősöm, aki kb idegenként tekint az apjára felnőttként, amit nem is csodálok, nem foglalkozott velük sosem.

Tényleg teljes mértékben az apján múlik..

Meg persze az sem árt,ha az anya nem hergeli a gyerekeket az apa ellen és engedi őket találkozni .

Ez sok mindentől függ.

Egyrészt, hogy az apa mennyire tartja a kapcsolatot a gyerekeivel, mennyire vesz részt az életükben. Attól, mert a szülők elválnak, a gyerekek ugyanúgy mindkettőjüké. Ha apa rendszeresen találkozik velük, elviszi magához, csinálnak közös programokat, ott van a gyerekek számára fontos eseményeken, mint pl. egy ballagás, sportverseny, akármi, akkor megmaradhat a jó kapcsolat. Ebben az esetben a gyerekeknek sincs okuk haragudni az apjukra. Csak a gyerekek miatt nem érdemes ugyanis együtt maradni a szülőknek. Ha már nem tudnak együtt élni normálisan, akkor jobb külön. De lényeges, hogy rendszeres legyen apa részéről a kapcsolattartás, a gyerekek életében való részvétel.

Másrészt, sok múlik az anyán is. Nem szabad apa ellen hangolni a gyerekeket, még ha anya haragszik is rá, akkor sem. A gyerekek a szülők párkapcsolatának tönkremenéséről nem tehetnek, ők ennek csak áldozatai. Anyukának az a dolga ebben az esetben, hogy támogassa a kapcsolattartást az apával, és a gyerekek előtt ne szidja stb. Ha el is válnak a szülők, a gyerekek érdekében meg kell tanulniuk normálisan kommunikálni egymással, és azt kell nézniük, hogy a gyerekeknek a lehető legjobb legyen ebben a helyzetben.

Persze lehetnek kivételek, ha az apa pl. drogos, súlyos alkoholista, bántalmazó stb.

De normális ember esetében mindkét szülőnek azon kell lennie, hogy a gyerekek apával is minél több időt tölthessenek. A személyes sérelmeket nem szabad a gyerekekre terhelni.