Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy a szüleim nem akarnak semmit csinálni? Folyton csak otthon TV-znének. Semmi iránt nem lelkesednek, semminek nem örülnek, akárhova megyünk családilag, folyton panaszkodnak, hogy megint ki kell mozdulni, baromi lehangoló.

Elmennek dolgozni, mert muszáj, de amint hazaérnek, csak TV-znek meg felvesznek minden műsort. Se barátokkal, se együtt nem mozdulnak ki soha. Nem véletlen, hogy így a munkahelyükön se érnek el sikereket, mert 0 lelkesedés van bennük... Nem akarnak főzni, mosni, csak ha már nagyon muszáj, mert sokszor szólunk mi gyerekek, hogy kéne. A lakás mocskos és rendetlen, egyedül az én szobám néz ki normálisan, de oda is jönnek be a bogarak (szúnyog, légy, molylepke, muslica, csótány, pók, minden van...), amit nagyon utálok. Amikor elmegyek otthonról, mindig bemegy apám a szobámba és befekszik az ágyamba, és ez nagyon zavar, mert ott is hagyja mindig a kajákat, amire még több bogár jön, meg amúgy is szerintem ezt tiszteletben tarthatná, hogy az az én ágyam... de ha szólok, én vagyok az "irigy"...:( nekem TV se kéne a szobámba, minél kevesebb kütyüvel aludnék szívem szerint, mert így is nehezen ébredek reggelente, de ők meg mindig mondják, hogy TV-re jó elaludni... Sose eszünk normálisan, családilag, asztalnál, hétvégén se... bár akkor összedobnak mindig valami gyors krumplit, sültvirslit, párolt zöldséget stb., de a választék kb ennyiben ki is merül... aztán mindenki egyen, ahol akar és abból, amit talál, mert tiszta tányérok sincsenek soha...

Én sok mindent megcsinálnék magamnak, de abból is csak a vita van sokszor meg már nem is szívesen megyek ki pl a konyhába, olyan undorító minden, inkább azt várom, hogy elköltözzek végleg, de nem tudom, mi lesz velük akkor... meddig fajul ez az igénytelenség.