Kire hallgassak? A leírtak alapján mit mondanátok?

Ún. "mérlegképes" könyvelő vagyok,nem régóta dolgozok úgy "igazán",és még anyukámmal élek.

A szüleim rég elváltak, sokáig nem tartottam a kapcsolatot apukámmal, nem is igazán keresett, és anyukám sem nagyon engedte.

Ahogy idősebb lettem felvette velem a kapcsolatot apukám, már anyukám sem ellenezte annyira, de ők azóta sincsenek jóban.

A jelenlegi munkahelyemen nem annyira érzem jól magam, de elmegy.

Apukámmal egyre szorosabb a kapcsolatom, és ő felajánlotta,hogy menjek a cégéhez könyvelni, és jóval magasabb fizetést ígért mint amit most kapok. (majdnem a kétszeresét, de persze csak azért mert a gyereke vagyok, és gondolom így kompenzálná az elmulasztott éveket)

Anyukám viszont erről hallani sem akar, már régebben is elmondta,hogy apukám nem a becsületéről híres ember, és mesélt egy-két zűrösebb történetet róla.

Hogy ezekből mi igaz nem tudom, egyet tudok,hogy 2012 környékén kommandósok törtek rá, és 30 napot töltött előzetesben, aztán szabadult, és felmentették.(a felmentést ő mondta, de mindenesetre nem ment börtönbe mivel azóta is szabadon jár-kel)

Számomra ez nehéz időszak volt, egyrészt mert ez előtt vettük fel a kapcsolatot egymással, ami akkor egy kis időre megszakadt, valamint a városban ahol élek (kisváros) híre ment annak,hogy ott mekkora rendőrségi akció volt, és elterjedt a hír,hogy bizony az én apámat vitték el (akit akkor alig ismertem) majd rövidesen én kerültem az iskolában a célkeresztbe, eleinte csak érdeklődtek,hogy mi történt, mit csinált apám, aztán átcsapott az egész egy gúnyolódásba, sőt szinte terrorizáltak.

A többi diáktól kapott "ítélkezés" (alázás) annyira nem is fájt egy idő után, de például egyszer egyesre feleltem, és akkor az a tanár azt mondta az osztály előtt,hogy ne is foglalkozzak vele mert apám cellájában nekem is lesz hely, ha majd kibukok.

Természetesen az egész osztály imádta ezt a hatalmas poént, percekig nem maradt abba a nevetés.

Később az igazgató tudomására jutott,hogy mit művelnek velem nap mint nap, így egy kisebb "botrány" keretében sikerült ennek véget vetnie, és utána békében végezhettem el a középiskolát.

(amit a tanár mondott azt nem mondtam el neki - érettségiig tanított az a tanár,ezért így éreztem jónak)

Anyukám meg pont ezért nem akarja,hogy ott dolgozzak, meg olyanokat mond,hogy majd ide is kijön a TEK, ne gondoljam,hogy nem, és ha ez kell nekem akkor menjek.

Ezekről a dolgokról nem igazán "merek" beszélni apukámmal, hogy mik voltak vele, de azért szóba-szóba hozom, és most is azt mondta,hogy ne féljek ilyenek miatt, az akkori eset is tévedés volt, valaki hibázott a cégnél, de azóta (is) minden törvényesen zajlik, semmi ilyentől nem kell tartanom.

Elsősorban a pénz motivál, és bízom benne,hogyha ott van apukám akkor jobban érzem majd magam azon a munkahelyen, de én egyáltalán nem vagyok olyan típus aki bármi módon összetűzésbe akar kerülni a rendőrséggel, egy 6 órás fogdát sem bírnék ki, és soha semmi illegális dologba nem mennék bele, akkor sem ha apukám akarja.

Ha ilyen lenne azonnal eljönnék.

Nem tudom eldönteni,hogy mit csináljak, hogy mi lenne nekem a jobb...és bízom benne,hogy talán az itteni válaszokat összegezve/értékelve majd jobban eltudom dönteni,hogy mit szeretnék.