Miért nem hagynak a szüleim élni? Miért szólnak bele a párkapcsolatomba is?

A párommal 2 éve vagyunk együtt, nagyon jó a kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni és mindenben egymás mellett állunk. A szüleim már a kezdetek óta keresztbe akarnak tenni nekünk, pedig semmi olyan nem történt, ami miatt így kéne viselkedjenek. A nagyszüleim is sokszor rájuk szóltak, hogy sok, amit csinálnak, de nem érdekli őket. Az elején voltak olyan szabályok, hogy csak hétvégén találkozhatunk, ha hozzánk jön az ajtó nyitva kell maradjon, és anyukám azt mondta, hogy az ő lakásában akkor és oda megy, ahova akar. Nem csoda, hogy nem igazán akartunk itt lenni, ezért egyre kevesebbet jött hozzánk. Ezután az lett a probléma, hogy miért nem jár hozzánk, mindig csak én megyek, s ez a kapcsolat egyoldalú. Az az igazság, hogy én se érzem jól magam itthon, ezt meg is mondtam, mégis folyamatosan azt akarják, hogy minden úgy legyen, ahogy ők elképzelik. Nem akartam nekik soha hazudni, de egy idő után oda kerültünk, hogy állandóan hazudtam, ami nem volt nehéz, mivel külföldön dolgoznak. Most állandóan azért veszekednek, hogy miért vagyok olyan sokat nála, miért találkozunk minden nap, miért alszom nála, mert mi nem vagyunk se jegyesek, se házasok. Egyébként 1 éve távkapcsolatban élünk egyetem miatt, most, hogy itthon vagyok, természetes, hogy együtt akarunk lenni. Mit is csinálnék egyedül otthon a lakásban? Ők évekig csak pár hétre jönnek haza. Mégis az megy, hogy amíg ők küldik a pénzt az egyetemre, addig azt csinálom, amit ők mondanak és ők parancsolnak. Megmondtam, hogy amire ők a pénzt küldik, azon a téren bizonyítottam, évfolyamelső vagyok, de így se tetszik, valami okot mindig kapnak, amiért veszekedjenek. Sajnos az egyetem mellett nem tudok dolgozni, mert reggeltől estig óráim vannak. Sokszor fenyegettek meg, hogyha nem csinálom azt, amit mondanak, vagy, ha a barátomnál alszom, nem küldenek több pénzt az egyetemre. A barátom szülei nagyon szeretnek, ők azt mondták, ha idáig fajulna a dolog, ők küldenének pénzt, ne aggódjak. A páromnak is folyamatosan próbálnak parancsolgatni, holott ő nem egyszer próbálta velük megértetni, hogy ez nem működik, mert ő nem gyerek már(28 éves), nagyon jó munkahelye van és a családja is jó hírben áll. Tervben van az is, hogy összeköltözzünk és családot alapítsunk, viszont szeretné, ha először elvégezném az egyetemet és valóra váltanám az álmaimat. A szüleimnek nem a korkülönbséggel van bajuk, ez biztos, többször is elmondják, hanem, hogy ők ezt a kapcsolatot egyoldalúnak látják. Anyukám többször elhatározta, hogy eléri, hogy szakítsunk, eddig nem sikerült neki, sőt. Figyelmeztettem őket, hogyha nem fejezik be és nem tudnak nyugodtan meglenni egymás mellett, mi összeházasodunk, és a jövőben nem muszáj találkozzanak, nem kellenek nagy családi vacsorák, de akkor velem se fognak találkozni. Én mindig próbáltam, hogy jól kijöjjenek egymással, a párom is sokszor próbálkozott, de valami miatt akkor is veszekednek. A páromnak már nagyon elege van a sok vitából, ezt meg is értem, azt mondta, egy barátnője se volt, akinek a szüleivel ennyi probléma lett volna, sőt a szülők nagyon szerették őt. Most azt akarják, hogy legyünk a mi lakásunkban, ne menjek a páromhoz, mert amúgy is fizetni kell a számlákat, akkor valaki legyen itthon, viszont ezt a párom a munkahelye miatt nem tudja megengedni magának. Egyébként is közel lakunk egymáshoz és nem is érzem jól magam itthon. Ő is megmondta, hogy a szüleimtől ilyen ajánlatokat nem fog elfogadni, mert vissza fogja később hallani, az biztos. Nem tudom, miért nem tudnak hagyni, miért kell ennyire beleszóljanak a kapcsolatunkba és korlátozzanak. Úgy tartják, hogy amíg ők fizetnek, ők parancsolnak, én pedig azt csinálom, amit mondanak, hanem lehet menni a szemem világába. 20/L.