Szerintetek hogyan hálálhatnám meg?

Ugye... Elég problémás voltam.

Kiskoromban gyógyszeres segítséggel is alig bírtam enni, nagyon beteges voltam (vagyok), már akkor is voltak lelki gondjaim. Nagyon könnyen beilleszkedtem, viszont mikor egyedül voltam, abszolút nem a koromnak megfelelően viselkedtem. Mármint... Társaságban is, de egyedül különösen igaz volt (és most is az), hogy az érdeklődésemet nem lehetett semmivel letörni. Nagyon korán megtanított anyám olvasni, mert egyszerűen olvasni akartam. Az első könyv, amit magam olvastam el, egy anatómiatankönyv volt. xD

Aztán kezdődtek a súlyosabb gondok. Első osztálytól kezdve zaklattak az iskolában, többször is lett belőle rendőrségi ügy.

Ezt (látszólag) nagyon jól viseltem, de aztán mégsem.

Teljesen belemenekültem a tanulásba, gyakorlatilag rögeszmémmé vált, hogy ilyen társaságban nem vagyok hajlandó létezni, így mély és tartós tudást értem el matematikában, így különösen algebrában, számelméletben és topológiában; kémiában, így különösen biokémiában; fizikában, így különösen biofizikában, biológiában, így különösen sejttanban és virológiában. A bölcsésztudományok közül a történelem és a lélektan volt, amit gőzerővel kezdtem el tanulmányozni.

Érdekelt a jog is, ennek vettem gyakorlatilag legtöbbször hasznát.

Ez a hihetetlen mennyiségű tanulásba fojtás viszont teljesen kiirtotta az életemből a maradék emberi kapcsolatomat is, belemerültem a saját hazug világomba.

Anyám és apám végig próbáltak ebből kihúzni, szaksegítséget is igénybe vettek, nem használt semmit, az állapotom romlott tovább.

Két öngyilkossági kísérletem után a család teljesen összeomlott.

A folyamatos tanulásnak viszont meglettek a maga pozitív vonzatai is: csodálatos ajánlással, remek bizonyítvánnyal bekerültem egy elitgimnáziumba, ahol noha szociometriai szempontból az osztály maga a pokol, egyénenként csodálatos embereket ismertem meg, többek között azt a barátomat, akit ma a legjobbnak nevezek. Aki elfogad a depresszív, elkerülő magatartásommal, súlyos pánikbetegségemmel, fizikai nyavalyáimmal együtt. Aki rámutatott, hogy saját erőmből kell segítséget kérnem, így mentem el egy remek pszichológusnőhöz, akivel cirka egy év alatt olyan csodálatos eredményeket értem el, hogy nyíltan vállalom a múltam, hogy meleg vagyok, a konfliktusokat remekül kezelem, gyakorlatilag teljesen feldolgoztam azt, ami még kisebb koromban történt.

Hogy hogy jönnek itt elő a szüleim?

Ott, hogy ahogy jöttek elő a problémáim, ahogy egyre mélyebbre süllyedtem, ők ott álltak mellettem, és szentül hiszem, hogy enélkül a támogatás nélkül már nem lennék itt. Mert ők forszírozták, hogy ne adjam fel, menjek jó iskolába, mert lesz egyszer még jobb is. És igazuk lett. Rengeteget kellett velem szenvedni. Tényleg rengeteget. És fogalmam sincs, hogy bírták erővel és pénzzel.