Hogyan beszélhetném ezt meg anyával? Teljesen ki van rám akadva.
Nos, 19 éves lány vagyok, budapesti (külvárosban lakom, de nem az a legkülsöbb rész, hanem panelos terület).
Anya nem szereti, ha későn járok haza, mert ő addig nem tud aludni,amig otthon nem vagyok. Hétköznap szoktam erre figyelni, maximum hétvégén van, hogy később (kb éjfélig) vagyok távol, ha esetleg valakivel találkozom.
Viszont van egy srác, aki nagxon szimpatikus, aranyos (anyának is szimpi!) és vele megbeszéltük, hogy az edzésem után összefutunk. Anyának írtam smst, hogy 10 körül indulok csal haza, mert találkozom a fiúval, de teljesen megfeledkeztem az időről és hirtelen 11 lett. Ekkor felhívtam anxát, hogy ne haragudjon, de abszolút nem néztem az időt és csak úgy elröppent (ez az első ilyen eset). Teljesen kiakadt rám, amikor hazaértem, akkor is fűt-fát mondott rám, hogy miattam nem tudott eddig aludni, másnap munka és akkor egy nem túl kedves rokonomhoz hasonlítgatott, hogy olyan vagyok, mint XY. Hatalmas balhé van. Ráadásul a bátyám még ki is jött elém a megállóba, hogy ne egyedül sétálgassak.
Nagyon-nagyon mérges rám. Másfelől azonban ott van bennem az is, hogy felnőtt vagyok már, most még nem dolgozom, nincs másnap suli, nem kell korán kelnem, akkor miért gond az, hogy 1-1x ilyen becsúszik, hogy éjfél körül érek haza?
Félrértés ne essék, megértem, hogy anya aggódik, teljesen jogosan (!!). De annyira megvisel engem lelkileg, mikor rosszban vagyunk és iszonyatosan szégyellem magam, legszívesebben sírnék... Nem tudom, mit tegyek, hogy engeszteljem ki (bocsánatot kértem már tőle). Ahj, nem hiszem el.. :(
Tudtok valami tanácsot adni?
Köszi!
19/L
Ebből az irásból minden lejön, de a felnöttség nem.....
Maradjunk annyiban, csak nagykorú vagy.
Nem biztos, hogy eredményes lesz a beszélgetésetek.
Mindig vannak olyan anyák, akik túlzottan féltenek. Az anyukád ilyen lesz még akár huszonéves korodban is, ha akkor még vele élsz.
Nekem anyósom volt olyan, hogy sötétedés után nem mehettünk hozzá a családommal, és már sötétedés előtt el kellett jönnünk tőle, mert pánikolt, hogy bajunk esik.
#11 Miért gondolod így?
Persze, elfogadom, mert én se érzem magam felnőttnek (illetve ezen nem szoktam gondolkodni, de semmi különbséget nem érzek pl a 17 éves énemhez képest)), meg a felnőttség nem is kor függvénye, hanem egy hosszabb érési folyamat. De igen, nagykorú vagyok. Így a helyes valóban. :)
#12 Hú, ez még durvább is!
Amúgy pont amiatt, mert anya ilyen aggódós, belém nevelte, hogy legyek nagyon körültekintő. Főleg éjjel, minden érzékszervemmel figyelek. Pont emiatt picit tartok is éjjel elhagyatott környéken sétálni. Ezért beszéltük meg bátyámmal, hogy kijön a villamosmegállóba elém (ahonnan kb 3 perc lenne a ház).
13#
Onnan gondolom, ha felnött lennél eszedbe sem jutott volna ide írni, hanem leüllni beszélni anyukáddal felnött módjára.
Nézzük vissza a válaszokat,.mindenki azt írja beszélj vele, ez nem volt egyértlemü, hogy csak igy tudod megoldani?
Anyudnak nem kell szabadságot adnia neked, te már nagykorú vagy.
Tiszteletből és szeretetből megmondhatod neki, hogy mikorra érsz haza, de elszámolni az időddel nem szabad.
Az aggadása érthető, de állj a sarkadra és lehetőleg gyorsan, egyértelműen és határozottan add a tudtára, hogy innentől az időddel te rendelkezel. Ha "hisztizik" hagyd rá ha szeret előbb-utóbb úgy is megenyhül.
Viszont, nem árt tudomására hozni, hogy vigyázol magadra, nem egyedül császkálsz az éjszakába.
És még egy fontos dolog: a fiú a bejáratig kísérjen (nem kell őt sajnálni hogy mikor és hogyan ér haza, nyugodj bele megoldja).
#19 Tegnap átpasszolt bátyámnak :D
Igen, nekem is imponál hogy ilyen udvarias. De hát neki 1 óra volt, mire hazaért (Bp másik felén lakik) és ma ment dolgozni is. Kb negyed 2 körül ért haza. :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!