Miért tekintik az apámnak, és mit tehetek ellene?

Szia! Én is apa nélkül nőttem fel, életemben egyszer láttam (tavaly tavasszal) amikor mentem haza a fogorvostól és elmenten mellette miközben kutyát sétáltatott. Nem tudom, hogy megismert-e (elvileg nagyon hasonlítok anyára) vagy a kutya miatt de nem sokkal azelőtt hogy elsétáltam mellette, hátat fordított. Feszítettem a fejem, hogy ne forduljak hátra, mert ha esetleg neki leesett hogy ki lehetek, ne jusson eszébe hogy tudom ki ő. Aztán vigyorogtam magamban a szitun :) Igaz nem falu, hanem kisváros, de ugyanitt lakik ő is. Nem szeretnék a helyedben lenni, én biztos felrobbanék ha állandóan róla kérdeznének az emberek. Tudva, hogy van két gyereke rajtam kívül akikkel foglalkozik és az egyik lány, rettenetesen idegesít(ett) hogy neki ott van, nekem meg soha. Bár ha megpróbálna megkeresni egyszer, úgy elküldeném a k. a.-ba hogy csak leshet. Gyerekkoromban lett volna rá szükségem, igaz tinikoromig nem nagyon izgatott a dolog mert nekem az volt a megszokott hogy csak anyukám van. Nem akarok pénzéhesnek tűnni, de jó lett volna ha van egy apukám aki ott lett volna anyagilag is mert régen pl. táncolni szerettem volna, de anya egyedül nem tudta volna fizetni a tagdíjat (plusz számítsuk bele a fellépőruhát, versenyeket), így soha nem jártam táncra. Még mindig szeretnék valamennyire táncolni, de az évek során kiszerettem belőle...

Jogosan vagy felháborodva, egy ilyen ember bem apa. Nem érdemli meg, hogy a babád nagyapja legyen. Ha veled nem törődött, akkor vele sem fog. Nyugodtan mondd meg az embereknek, hogy le lehet állni, mert egy biológiai kötelék még nem jelent semmit. Ha esetleg egyszer olyan kedvedben leszel amikor ilyennel jönnek, nyugodtan mondd meg, hogy: Az olyan q.vára nem apa, aki nincs jelen a gyereke életében, úgyhogy ne is zaklassan vele.

Egyébként gratulálok a picihez! :)

18/L