Az egynél több gyereket nevelő nők miért panaszkodnak hogy milyen nehéz gyereket nevelni? Ők vállalták.

Gondolom, nem úgy tervezte, hogy majd egyedül fogja nevelni őket, hanem együtt a férjével. Senki sem úgy tervezi az életét, hogy majd elválik.

Egy gyereket is nehéz egyedül normálisan felnevelni.

Szerintem azzal semmi gond, ha valaki időnként kipanaszkodja magát, legalább kiadja a feszültséget.

Magyarországon eleve nagy divat panaszkodni.

Panaszkodnak az emberek a munkahelyükre, a főnökükre; majd ha kirúgják őket, akkor rájönnek, hogy addig kellett volna örülni az állásnak, amíg volt.

Panaszkodnak a házastársukra, a házimunkára (miközben negyedannyi munkával el lehet látni a háztartást, mint 50-60 évvel ezelőtt). Panaszkodnak az 1-2 gyerekükkel kapcsolatos tennivalókra, mikor 60-70 évvel ezelőtt 3-4 gyereket neveltek.

Azt mondjuk én is megfigyeltem, hogy nőkre jellemzőbb a panaszkodás (bármely dologban), mint férfiakra.

Ennek semmi köze a valós leterheltséghez, ez az életszemlélettel, az élethez való viszonyulással függ össze.

Én nagyon sajnálom azokat a gyerekeket, akik ilyen panaszkodós szülők mellett nőnek fel, ilyen mintát látnak. Különösen, ha az nevelődik beléjük, hogy ők panaszkodni való terhet jelentenek a szüleiknek. Mennyivel szerencsésebbek azok a gyerekek, abban nőnek föl, hogy jelenlétük eleve örömet okoz a szüleiknek!

Visszatérve az nyitókérdésre: teljesen mindegy, hogy ők vállalták a gyereket. Az ilyen embereknek, ha nem lenne egy gyerekük sem, akkor is roppant találékonyan megtalálnák azt, amire panaszkodhatnak. Eszerint is kell hallgatni őket. ;-)

A magyar egy panaszkodós nemzet. Ha nincs min panaszkodnia, keres magának, ill. azt hiszi, az mutatja, ha dolgozik, hogy panaszkodik. De nem azért panaszkodik, mert utálja, hanem mert panaszkodni akar. Ha nem lenne a gyerek, akkor panaszkodna az anyjára, a munkahelyére, a kormányra...

A maradék, aki meg tényleg unja/utálja a helyzetet, és úgy panaszkodik, az buta, jellemgyenge ember.

Igazad van!

A férfiak mindegy, hány gyereket vállalnak, sose panaszkodnak. Ha elegük van, akkor egyszerűen keresnek egy gyerektelen nőt és lelépnek a faxba.

Figyelj, ha a párja lelépett egy új puncival, és rámaradt a gyerek, akkor NEM ketten nevelik, hanem neveli Ő a hét 95%-ban, és időnként elvan az apjával (ez általában hétvége).

Más: persze, hogy elvált, éretelmes nő elválik attól, aki mást dug, vagy te benne maradnál egy szar dologban?

Szóval befoghatod a szád,

#15

1. A férfiakról ilyen általánosítva és ilyen degradálóan megnyilvánulni nem nagy élettapasztalatról árulkodik

2. Persze, ha halmozott sérelmeid támasztják alá az általad leírtakat, akkor a megnyilvánulásod könnyebben érthető, de mint általános igazság el nem fogadható

Ez egy szokás. Régebben én is többet panaszkodtam, mára teljesen elhagytam ezt a szokást. Sokkal jobb így az életem. Igazából semmi nem változik attól, hogy mindenkinek panaszkodik az ember. A páromnak elmondom, hogy most fáradt vagyok stb. Elég ennyi, egy ténymegállapítás.

Sőt minél többet beszélünk egy problémáról, annál nagyobbnak érezzük. Ezzel ártunk magunknak is. Fő a pozitív gondolkodás!

Egy éve elvált saját döntése volt. Az új párja 8 hónap után lecserélte egy gyermektelen nőre.

Te úgy egyébként mindig hazudni szoktál, vagy csak akkor, amikor kamukérdésekkel provokálod az idejárókat?