Idős családtaggal mit lehet kezdeni, akit nem lehet egyedülhagyni, de ezt nem hajlandó elfogadni?
82 éves, elég sok betegsége van és volt élete során: Szívinfarktus, műbullentyűvel és művégtaggal él már évek óta, pár hónappal ezelőttig jól el is élt egyedül a lakásában. Ám most daganattal műtötték és utána robbant le úgy, hogy képtelen ellátni magát (rosszindulatú, áttétes daganat sajnos, menthetetlen, hiába műtötték meg, kemoterápia nem javasolt a kora miatt).
Az a gond, hogy nem hajlandó egyáltalán elfogadni, hogy ő beteg és a család meg nem teheti meg, hogy otthon marad vele valaki és felmond a munkahelyén (anyám már vett ki miatta több hét szabadságot, idegileg kikészítette kb, mert akaratos és makacs). Mivel helyzet tarthatatlan volt, kénytelenek voltak bevitetni a geriátriára, nagy nagy veszekedések árán. A szüleimből kihajtják a belüket a munkahelyükön plusszba már elkezdtek neki színvonalas idősek otthonát intézni (a nyugdíjából kijönne), de közölte oda nem hajlandó egyelőre elmenni. De akkor mi lesz vele? Hogy lehet egy ilyen helyzetet megoldani, hogy senki ne menjen bele tönkre idegileg?
Nem könnyít a helyzeten, hogy sok rokona van, akik rendszeresen kioktatják anyámat, hogy 24 órás felügyelet otthon bla bla, de azt senki se vállaja meghogy mit keres egy ilyen ember a krónikus osztályán, mikor azt tudják mi baja van, de nagyon okos mindenki. A másik meg, hogy most már biztos, hogy elveszik a jogosítványát, de nagyapám él-hal a vezetésért és simán menne anélkül is...Nem maga miatt, de az se esik le neki, hogy mi van, ha egy ártatlan ember hal meg miatta, ha jogosítvány nélkül kocsiba ül?
válasza:Ha ennyire nem tudja felfogni a realitást, akkor érdemes lenne elintézni, hogy gyámság alá kerüljön, és akkor ti tudtok dönteni arról, hogy mi legyen a továbbiakban.
A normális bennlakásos otthon lenne a jó megoldás, mert ott megvan a kellö felügyelet.
A rokonoknak meg meg lehet mondani, hogy ah ÖK vállalják az ápolását/felügyeletét, nektek nincs ellene kifogásotok, ha magukhoz veszik. Ha nem vállalják, akkor meg egy szót sem szólhatnak.
válasza:
válasza:Most lehet le fogtok pontozni, de végsö esetben egyedül hagynám egy napra. Ha még azután is azt mondaná, hogy ö nem akar idösek otthonába menni, mert ellátja magát és szivesen van egyedül, akkor egyrészt meglepödnék, másrészt tényleg nem tudnám mit tegyek. a legnagyobb baj, hogy bele kell egyeznie abba, hogy berakjátok, valamint bekerülni sem annyira egyszerü, csak ha van üresedés.
Az auto ügyben meg egyébként: miért nem viszitek el a kocsit? vagy rakjátok el a slusszkulcsot. nem kell, hogy minden adott legyen neki a vezetéshez.
válasza:"Most lehet le fogtok pontozni, de végsö esetben egyedül hagynám egy napra. "
Igen, és másnap, amikor odamégy, jó eséllyel vagy összetörte magát vagy meghalt - te meg "örülhetsz", hogy megoldódott a probléma.
válasza:3: Nekem mostanában halt meg a nagypapám, akivel nagyjából ugyanezeket éltük meg, amit a Kérdező ír.
Ő egyedül lakott, de negyedóránként telefonált segítségért, alkalmanként 1,5 órát, és kb. 8 mp-es volt a rövidtávú memóriája, képzelj el így egy magyarázatot, hogy mit hol talál, mit hogy oldjon meg...
Ha éjjel volt, akkor is telefonált. Ha kikapcsoltuk a telefont, akkor elindult a nagyvilágba, a lakást tárva-nyitva hagyva, el is esett, és a mentőknél kötött ki végül. De csak bekötözgették, és hazaengedték.
Ez csak enyhe fokú demencia mérés szerint, nem mondják ki rá a korlátozott cselekvőképességet.:S Megoldhatatlan helyzet.
válasza:Egyébként én túl fiatal vagyok és messzi attól a családi pozíciótól, hogy beavatkozhassak, de én az évtizedeken át szedett gyógyszereknek tudom be ezt a sok demenciás állapotot. Általában minimum 5-6 gyógyszert szednek naponta többször, pedig már 4-5 gyógyszert is képtelenség összehangolni, úgy, hogy egymás hatását kikerüljék. Használati útmutatót elővenni, mellékhatásokat elolvasni. Gyógyszereket elhagyni, természetes szerekkel pótolni.
Ti olvassátok ezeket? Nagypapám olyan gyógyszerútmutatót is talált, amit be sem mert venni. Mellékhatásként az összes halálos betegség és a halál is fel volt sorolva.
válasza: válasza: válasza:8: Igen, a jogsi az egy külön dolog, az egyértelmű.
Az én nagypapám nem vezetett, szóval neki nem volt ilyen mérföldkő.
Önállóan evett, önállóan főzött, önállóan fürdött, öltözött és mosott, önállóan vásárolt.
Az utolsó hónapjáig ezekben nem is volt kirívó hiba.
De egyre több dolgot hagyott ránk, telefonáljunk, ügyintézzünk neki mi, amit az orvos mondott neki, nem értette, ezért vele kellett menni mindenhova, stb.
Érzi, hogy kevés dolgot tud már maga elintézni, de elvárja a segítséget, és hogy otthon lakhasson.
Ő lakott jó otthonban, de naponta 2x elmondta, hogy rossz ott és haza akar menni, végül hazament.
Csak amikor kirívó dolog történik, akkor kerül kórházba és gondozásba, jellemzően a halála előtt.
Szokták mondani, hogy elfekvőből (krónikus belgyógyászati osztály) nem kerül ki az ember, ez így is van, mert a legyengült szervezetre hatnak az ottani finomenergiák (abban az ágyban, szobában, amiben lakik, sokan leépültek, meghaltak), és legyőzik.
Ő is előbb pszichiátriára majd krónikus osztályra került, hetek alatt leépült egyre jobban és meghalt.
De előtte évekig küzdöttünk a helyzettel otthon. ÉS akkor vele még kevés baj volt, volt több felmenőm, aki 1,5-2 évtizedig igényelt otthon 24 órás ápolást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!