Ti hogy nevelitek gyerekeitek, vagy hogy nevelnek titeket a szüleitek így nyáron, milyen szinten korlátoznak titeketr? (Több lent! )

17 l

Hát nekem a gepezesre nincs korlát, sajátom a laptop szép is lenne ha korlátoznák 😂😂 de nem vagyok függő,van hogy napokig ki se nyitom,de ha egyszer nekiulok sorozatot indítunk vagy filmezni akkor se szoktak beszolni pedig akkor sokat ülök előtte.(ez iskola közben is így volt,de nem is lenne jogos semmilyen korlátozás,nagyon jó bizim van) A napi ugyeimet pl messenger meg email azt amúgy is a telomon intézem.Azzal kapcsolatban anya csak annyit szokott mondani hogy ha eszem akkor tegyem el az asztalnál nincs nyomkodas😂😂

A kelest fekvest nem szabják meg csak ha megyünk valahova és időben fent kell lennem.

Kimenő pedig nem kötött nagyon nálunk.Mikor elmegyek városba vagy valahova és kérdezik hogy mikor jövök általában csak annyit mondok hogy még ma itthon leszek.Azaz olyan éjfél körül számíthatnak rám.Ez vagy összejön vagy nem.Volt már olyan hogy egyre értem haza nem volt belőle balhé.Egyzser volt hogy fél háromra kerültem elő akkor szóltak hogy nem ez volt megbeszélve...

Hát igen kb ennyi

Nekem a szüleim teljesen megnyomorították a nyári életkedvemet, és azóta utálom a nyarat.

12 évesen én nagyon megszerettem a programozást, az időm nagy részét a gép előtt töltöttem, hogy ebben fejlődjek. Akkor még csak hobbi volt, még nem nagyon tudatosult bennem, hogy ennek mekkora jövője van. Csináltam, mert szerettem. Nem jártam el bulizni, nem ismerkedtem lányokkal, emberi kapcsolataim nem voltak. Ez a társadalom szemszögéből nézve baj, az én szemszögemből nézve nem volt az. 16 éves koromtól viszont elkezdődött valami, amit soha nem fogok megbocsátani a szüleimnek. Elkezdték felróni, hogy a programozásra iszonyatosan sok időt áldozok, meg hogy nem segítek semmiben sem, de még csak nem is vállalok diákmunkát, mint más, értelmes gyerek, hogy zsebpénzt szerezzek.

"hogy nem segítek semmiben sem"

Na jó, ez egy kicsit ferdítés volt. Igazából ha megkértek valamire, egyből ugrottam és megcsináltam - ez volt a gond, hogy "ha megkértek". Ilyen leb_szásokat kell elképzelni, hogy "azt hittük, mire hazaérünk, le lesz nyírva a fű, erre egész nap nem csináltál semmi értelmeset, csak b_sztad a fajtádat a gép előtt" - a fűnyírásról pedig szó sem volt korábban. Őket az zavarta, hogy nem láttam meg magamtól a ház körüli munkákat, hanem szólni kellett érte és csak azután csináltam meg.

18 éves koromtól kezdve anya vállalkozásába segítettem be (piacokon, fesztiválokon árusítani mindenféle dolgot), de annak sem az volt az oka, hogy zsebpénzt szerezzek, vagy mert olyan szívesen segítettem volna a szüleimnek. Hanem egyszerűen csak annyit hajtottak, hogy "idén nyáron már igazán kezdhetnél már magaddal valamit". A kötelességtudat megvolt bennem, hogy mennem kell és csinálnom kell. Ezzel sem tudtam teljesen a szüleim kedvére tenni, mert látszott rajtam, hogy nem szeretem csinálni ezt.

Aztán jött az egyetem. Ez volt a tetőfoka a dolgoknak. Nem arra a szakra mentem, amit apa szeretett volna (villamosmérnök), hanem programtervező informatikusnak álltam. A szüleim a fejüket fogták, hogy miképpen fog az életképtelen fiuk egyedül boldogulni az életben... Aztán jött egy év csúszás az egyetemen, meg még egy év... közben nyáron továbbra sem dolgoztam, hanem a vállalkozásban segítettem. Közben meg ment az aggódás, hogy hogyan fogok én ezzel a diplomával pénzt keresni...

A történet végére annyit hozzátennék, hogy most vagyok 23 éves, jövő héten pénteken lesz a diplomaosztóm, már most van fél év munkatapasztalatom, jelenleg a szakmámban dolgozok teljes munkaidőben, és annyi a nettóm, mint amennyit a szüleim sosem kerestek. Azóta persze fordult a kocka, másképp állnak hozzám, én is hazajárok hétvégénként, de gyomoridegem van minden péntek délután, mikor elindulok hazafelé.

Mit ne mondjak, nagyon hálás vagyok nekik, hogy így el kellett cseszni a fiatalkoromat és a kapcsolatomat velük. Még ugyanis a lelkem mélyén mindig nekik akarok megfelelni, nem önmagamnak. Igazából én sehol sem vagyok a képben. Egyáltalán nem vagyok boldog.

A gépezéssel nem volt baj, mert én 99%-ban olvastam a szobámban :)

egyébként házi és kerti munkában segítsek, meg amire mama kér (bolt, gyógyszertár, stb.)

- nem kellett x időben lefeküdnöm, de azért 9 körül keljek fel

- és sötétedésre haza kellett érnem (mondjuk a barátaimnak is, de volt, hogy álló nap a réten tanyáztunk, vagy behesszöltünk valakiez, aki épp egyedül volt, és kajáltunk, filmeztünk...)

Apa hálisten nem volt szigorú, de én sem éltem vissza soha a bizalmával.

16 és 14 évesek a gyerekeink. Házimunka ki van adva, vasárnap beszéljük meg a következő hétre. Őket is bevonjuk, lehet alkudozni, érvelni.

Számítógép: a nagynak napi 5 óra és este 10kor ki kell kapcsolnia. Sajnos nagyon hajlamos a függésre; szerintem olyasmi lehet ilyen szempontból, mint te. A kicsi tudja maga kontrollálni, neki emiatt nem limitáljuk.

Akkor kelnek és fekszenek, amikor szeretnének.

1. Nincs korlátozva mennyit használom a gépet, mert én vettem az egészet.

2. Felkelésben annyi korlátozás van hogy tízóráig reggelizzek meg, tehát olyan fél tízkor kelek.

3. Házimunka: a saját szobám rendbentartása, de mivel nem zavar a rendetlenség, erre nagyon ritkán kerül sor.

17/F

12 éves fiú

Nincs pc, xbox korlátozás egyedül a játékokban havonta 1et kap 40euro értékben

Általában 8-9 között ébred délelőtt sokszor nagyszülőt kíséri piacra, vásárolni.