Apám nőgyűlölő?

Állandóan a menstruációval jön, hogy biztos havink van vagy lesz, ha feszültek vagyunk. Hárman vagyunk lánytesók, abból egy külföldön él, mi otthon, illetve az öcsénk, és az anyánk, aki már nem menstruál. És akkor ilyen megvetően mondja ezt a havi vérzést és már nagyon idegesitő hogy csak ezzel tud jönni.

A másik mindig mondja hogy a nők milyen buták, meg hogy a munkahelyén ezt meg azt csinálja, és azért, mert a nők buták amúgy is, azért csinálják.

Ez most mire utal szerintetek? Ja meg mikor bevásárol, akkor bejön szólni, nekem meg anyámnak, hogy segitsünk bevinni a cuccokat, és olyankor ő nem segit hanem elvárja hogy ketten vigyük be. Pedig ott van öcsém is, 21 éves. Szóvá is teszem akkor jön azzal hogy mit mutogatok mert nekem mondta. De mondom itt van két férfi és miért a nők cipekedjenek? Őt ez nem érdekli. Meg mikor a tescoban vagyunk, nekem adja oda a nehéz szatyrokat, mondván neki tele van a keze, holott üres kézzel jön. Meg elvárja hogy anyám vagy valamelyik lánya tálaljon neki amikor hazajön, hogy mert ő a férfi és a nőknek ez kötelességük. Hallom hogy más férfi besegit a főzésbe, mosogatásba meg egyéb házimunkákba, hát itt ez nem szokás, nehogy már a férfiak ezt csinálják. Ő télen össze vágja a fát, még azért is könyörögni kell, általában az albérlőnk csinálja, néha összevágja apám. Ha meg nem ér rá, akkor öcsémnek szól, aki megmondja hogy ő nem fát vágni.

Nem értem a gondolkodását, mire utal ez szerintetek? Öcsém is azt csinálja hogy befekszik a tévé elé, és kiszolgáltatja magát és persze anyám megcsinálja neki. Ha meg mi kérünk valamit egyszer, mert amúgy nem nagyon szoktuk ugráltatni, csak látván h öcsénk ezt csinálja akkor már megkérjük hogy nekünk is hozzon. Csináljunk maguknak, mi lányok vagyunk. De ez gyerekkorunk óta igy van, mindig jöttek azzal anyám is meg apám is h mert ő fiú. Mi lányok vagyunk ezért nekünk dolgozni kell, meg elmenni boltba, ez még gyerekkorunkban. Meg már 10 évesen vagy még annyi se, már elküldtek minket a közértbe, meg mosogatni, ablakot pucolni kellett, öcsénknek meg semmit, mondván hogy ő fiú. Meg mikor tálalás volt, még kicsik voltunk, akkor anyám apámnak és öcsémnek tálalt először. Mi hárman mondtuk hogy miért a Krisztián az első. Anyám: mert ő fiú. Ez végig kisérte a gyerekkorunkat. Még sorolhatnám végig. Olyan is volt, hogy apámra rájött az utazhatnék és csak öcsénket vitte, mert ő fiú, azt mondta meg mi amúgy is már iskolások vagyunk. Aztán később mikor 11 voltam, nővéreim meg középiskolások, öcsém meg 7. Szüleink elmentek a tengerpartra valamikor márciusban és csak öcsénket vitték el, mert mi iskolába járunk és ő fiú, meg ő hiányozhat az óvodából. Nagymamánk vigyázott akkor ránk és csak este jött, a suliban kajáltunk. Egész nap egyedül voltunk suli után, nővéreim edzésre jártam, ezért nagyrészt egyedül voltam otthon és még csak nem is tanultam (ötödikes voltam tehát nem alsós), hanem csak a tévét néztem. És se én se ők nem tudjuk ezt megérteni.

Anyám egy szegény ázsiai országból származik, ahol a nők az ő korában elvoltak nyomva (még most is ott és nagyon), és nagyon sok fiú tesója volt, meg egy mostoha anyja. És a mostohaanyjával ők ketten dolgoztak otthon és a fiúkat meg kiszolgálták és már 10 évesen főznie kellett, mert az apja elvárta, ott amúgy is ez a szokás. Ugyenezt nevelte belénk, mert mi lányok vagyunk, nekünk kell megcsinálni, kiszolgálni a fiúkat.

Még kisebb korunkban mikor kaptunk csokit, és öcsémnek kellett még, a legnagyobb nővéremtől elvettél mert ő a legnagyobb és öcsénk fiú és oda kellett neki adnia.