Ha a gyerek főz, akkor miért kell mindenképp mindenbe beleszólni?

A nagymamám ugyanilyen. Senki más nem főzhet, csak ő, nemhogy én, de a negyvenegy éves anyám sem, mert nem bírja elviselni. Sőt, a konyhában sem nagyon lehet senki, mert ő akkor már rögtön megy, és nézi, mit csinál az illető.

Nem meglepő, hogy én is akkor tanultam meg főzni, amikor elköltöztem a páromhoz. azóta is nagyon élvezem, hogy minden úgy van a konyhában, ahogy én akarom, senki nem szól bele semmibe, és imádok főzni így már.

Mert belepofázósak. Nem ritka dolog ez, és az a baj, amit már mások is pedzegettek itt, hogy nemcsak a főzésbe, de mindenbe megy a belepofa. Sajnos ezt az egy évet ki kell húzni, utána menni külön, mert nem fog változni a dolog. (Pedig én híve vagyok a generációk egyrakáson lakásának, ha az működik.) Nem értem, hogy miért jó a szülőknek, nagyszülőknek elüldözni a saját gyerekeiket a rigolyáikkal. Utána csodálkoznak, hogy évente kétszer nyitják rájuk az ajtót, vagy nem engedik, hogy mondjuk a születendő gyerek mellett segítsenek... Az ilyen kioktató és hatalmi játszmát idéző "segítség" senkinek nem kell. Én is sok mindent másképp csinálok, mint mások, de eszembe sem jut beleokoskodni, hovatovább belenyúlni a másik főzésébe vagy tevékenységébe.

Amúgy ja, anyósom ugyanez... Anyám okosabb, de nagyobb kaliberű dolgokban ugyanúgy irányítani szeret. Mindketten megsértődnek, hogy a 10-20 km-es távolságot tartani akarjuk.