Most azért, mert a nyáron nem akarok dolgozni, ennyire semmit érő lennék?

Tavaly nyáron dolgoztam egy étteremben, nem volt rossz meló, de rájöttem, hogy ennyi ember között lennem nekem nagyon kényelmetlen, és a jópofákat sem tudom olyan könnyen vágni mindenkihez. Amit kellett csinálnom, hogy a poharakat leszedjem, elmosogassam, elpakoljam (meg hasonlók). A legrosszabb az volt mikor vmelyik pincér csak úgy neki állt telefonozni és még engem szidott le, mert hogy merészeltem pont oda pakolni a poharat ahol ő állt. Vagy ha fizettek volna a vendégek akkora pénztárnál álltak és azért nem tudtam pakolni, közben meg még lett vagy 60pohár/csésze. A legjobban azt szerettem mikor mindenki kávézik, de neki így kell úgy kell. A hűtőket kellett feltöltenem, a pultban lévőket (persze az előtt is csak álltak, oda sem tudtam férni) ami kint van az étteremben és ami a kinti folyosón. Februárban síelés közben elestem, a térdem még most sem javult. Mondtam szüleimnek, hogy most nem akarok dolgozni, mert folyamatos állás után (8-10órákat kellett végig állnom) alig tudok járni, nehéz dolgok cipelése közben (hűtők feltöltése) is fáj a lában, és tavaly sem egyszer fordult elő, hogy megcsúszott a lábam(és a nagy sietségben a lassúság nem pálya). Anya azt mondta, hogy akkor veszünk olyan cipőt vagy papucsot amiben ez nem fordulhat elő, de azért megérti. Apám konkrétan kiakadt, hogy milyen érdekes teniszezni azt akarok(ha akkor fáj a lábam, leülök, nem terhelem), meg még azt fogják rólam gondolni, hogy nekem a munka büdös, meg ellustultam, és ha tavaly ennyire akartam akkor most miért nem.

Na itt megmondtam, hogy ha nem hangsúlyozza, hogy nem csinálok semmit (nem így van) meg hogy az ember csak akkor ér vmit ha dolgozik akkor nem mentem volna. Itthon is segítünk tesómmal a ház körül. Utána felhozta, hogy bezzeg XY megy dolgozni és hogy YZ-t visszahívták dolgozni meg a bátyám is megy 2 hétre egy fesztiválra dolgozni (aha, és a maradék 9-10hétben barátnőzik vagy szórakozik amúgy semmit sem csinálna, és ő tiniként nem is járt dolgozni, végig itthon volt, most egyetemista). Megkérdezte, hogy mit akarok akkor csinálni (fennhangon), megmondtam, hogy a német tudásom akarom annyira fejleszteni, hogy nyelvvizsgára mehessek és többet mozogni (biciklizni), hogy fogyjak is meg hogy a térdem javuljon. De ezután még ugyanúgy folytatta, hogy lehet hogy jó tanuló vagyok (4es 5ös, egy fizika 3 lesz), de attól még nem tudom mit akarok csinálni, meg nem tudom meg milyen a munka, csak fekszek otthon a tv-előtt.

Nem tudom ebből mi mennyire érthető, nagyon felhúztam magam ezen-leginkább azon, hogy míg mást egekig magasztal, mert csinált vmit egyszer vagy mert kitűnő tanuló, engem szinte egy lusta idiótának tart aki az életben nem igazán fog remekelni. Amikor is érzem, hogy dicsér vkinek, rá fél perc múlva már azzal jön, hogy nem csinálok semmit...