Miért kivételeznek a húgommal? Elegem van, hogy mindig rám sóznak mindent. Mit tegyek?

A problémám az,hogy nagyon kivételeznek a húgommal.11 éves,de semmit sem csinál otthon.Hazamegy,lefekszik a kanapéra és addig nézi a Tv-t,amíg szüleink haza nem érnek.Ilyenkor mindig tele pakolja a mosogatót tányérokkal meg poharakkal,mert szinte minden egyes falathoz/kortyhoz újat vesz elő.Ezzel nem is lenne gond,ha elmosogatná,de nem teszi.Szüleink meg engem szidnak le,mert nem mosogattam el az Ő tányérjait meg poharait.Sokszor elmosom a felét és könyörgök neki,hogy legalább párat mosson el,de csak fekszik tovább.

Én súrolom a fürdőszobát,én porszívózok,porolok,sepregetek,felmosok,kutyát etetem és gondozom+sz@rt szedek,boltba járok,néha javítgatok,rendezgetem a dolgokat otthon és erre még rájön a tanulás is(most ezzel nincs gond,mert már elég laza a suli).Drága hugicám meg be nem segítene,anya sem szól rá,sőt még engem szid,mert lassan haladok a munkával.

Direkt nálam pakolja szét a dolgait a húgom,mert tudja,hogy nekem kell összepakolnom,mivel az az én szobám.Próbálom elküldeni ilyenkor,de akkor is le vagyok szidva.

Tanulás közben zavar,ha rászólok velem kiabálnak.Mindenen megsértődik és mindig engem szidnak mindenért.Ha hozzá sem szólok,akkor is én vagyok a hibás.

Egész nap cirkuszol,hisztizik és kiabál anyámmal,bezzeg anya rá sem szól,de ha én azt mondom,hogy ,,dumál'',akkor ordít velem meg fenyeget.

Apával meg ezt nem meri megcsinálni,mert tudja,hogy ő leszidja.Ha nincsenek ott anyáék,akkor hülyéz meg gúnyolódik velem.

Direkt rugdosott még pár hónapja,aztán mikor fejbe/szembe/hasba rúgott és látta,hogy sírva fakadok,akkor :-Véletlen volt(-közben meg pityereg-)

Folyton rám fog mindent,de le sem szidhatom,mert le leszek szidva.Apa meg nem hisz nekem.

Anya minden feladatot rám sóz,a súrolószertől már kivan a kezem.Vörös és viszket is,de le sem sz@rja.

Hugi meghorzsolja magát egyből babusgatja.Én mikor ráestem a bokámra(feldagadt,lilult,rá sem tudtam állni ,esélyes volt,hogy eltört),na akkor mit csinált ? :D SEMMIT !!!Fél városon át gyalogoltam,még orvoshoz sem mehettem el,mikor meg megmutattam a védőnőnek,akkor az utca kellős közepén ordibált velem,hogy mekkora barom vagyok.Azóta is fáj a lábam,ha ráülök...

Mindent megkapott (játékot,ruhát...),én meg soha nem kaptam semmi olyat,amit szerettem is volna.Már nem is kérek semmit,kár kérni.Ebből meg vita van,hogy nem tudnak nekem mit venni O.o

Ő olyan ruhát kap,ami tetszik neki,nekem meg szinte nincs is olyan ruhám,amit én választottam volna.Csak az van ami anyának tetszik.De azért örülök,hogy van mibe járnom...

Ballagási ruhánál is hatalmas mázlim volt,mert mamám talált egy ruhát,ami nekem is tetszett(ha mamának tetszik valami,akkor anya nem mer nemet mondani).

Nyáron utazásnál engem magasról letojnak.Az nem számít,hogy én mit szeretnék,senki sem kíváncsi a véleményemre.

Anya a legkisebb dolgokért is fenyeget(apa szintén).Eddig ezeket hallottam a szájukból:

-Lusta dög !

-Agyonütlek!

-Betöröm az orrodat !

-Nem véletlen,hogy egyik fiúnak sem kellesz !

-Hülye gyerek!

-Egy jó nagy pofon kéne neki !(ezt azért,mert elsírtam magam,mikor anya azt mondta,hogy agyonüt,ráadásul a rokonoknál)

-Hülye majom

Még van pár,de elsősorban ezeket emelném ki,ha nem gond.

Otthon már meg sem merek szólalni.Nem tudom,hogy mit tegyek :/

Tanácsot szeretnék kérni,hogy hogyan kezeljem ezt.Hogyan bírjam ki ?Hogy érjem el,hogy nem szidjanak le ? Hogyan vegyem rá húgomat ,hogy segítsen a munkában ?

Minden egyéb tanácsot és kritikát is megköszönnöm,h nem gond.

15l