Csak az én apukám ilyen elviselhetetlen?

Figyelem, regény lesz. Próbáltam "röviden", lényegre törően leírni.

Apukám egy 44 éves lusta, "utálom ezt a szar életet"-féle ember, aki mást nem csinál, mint egész nap csak fekszik, kaját követel anyámtól, pénzt mellette költeni nem lehet (pedig nem állunk rosszul, a bankban sem, és költeni sem költünk sokat), és fő hobbija, hogy másokat kritizál. Na szóval. Bővebben:

Nem iszik, nem cigizik, teljesen egészséges életet él. Falusi-gyerek-féle. Autószerelő. Szóval gondolom mire hazajön, elfárad, de semmit nem csinál. Tényleg semmit, csak fekszik. Ez még hétköznap oké lenne, de hétvégén is ezt csinálja. Van kutyánk, akinek enyhén szólva durván hullik a szőre. Mindig le szoktam vinnni. Hétvégente, még fel sem keltem, de már mondja, hogy vigyem le, porszívózzak fel (az ő szobájában) és ne aludjak má'. Ha 10 percet még esetleg lustálkodok, akkor már le vagyok cseszve, hogy jajj szerencsétlen kutyának milyen rossz helye van itt. (zárójelbe: a kutya remekül érzi itt magát).

Egyébként, az még oké, hogy rám szól, de olyan stílusban, olyan direkt kötekedően, hogy legszívesebben pofon csapnám. Mindig csak a veszekedést szeretné. Hazajön, tök jó kedvemben vagyok, semmi szia, csak odaszól nekem valami bunkót, és a kedvem máris sokkal rosszabb lesz. Ilyen velem. Rólam amúgy azt kell tudni, hogy jó gyerek vagyok, nem cigizek, suliban soha nem volt gond, 7 éve kitűnő vagyok, vannak barátaim, és én ok nélkül nem szoktam bunkózni. Mai vita: Apukám imád gépen Farmeramázni. Azt kell tudni róla, hogy baromi egy nagy teherbírású játék, főleg, ha nagy szintű benne az ember. Elegem lett belőle, hogy azért lassul durván folyamatosan a SAJÁT laptopom (saját pénzemből van kb kb 95 %-a), mert azzal játszik, ezért tettem rá a gépre egy jelszavat, hogy ne tudjon belépni, mert a kedves szó nem használt. Persze hogy nap végére érdekes módon eltűnt a SAJÁT laptopomnak a töltője. (van még egy másik, régebbi és lassúbb gép a lakásban, szóval nem mondhatja azt, hogy nem tud játszani). És ez csak egy nagyon apró vita a többihez képest.

Tesómról azt, hogy ő 18 éves fiú, nem éppen egy jó tanuló gyerek. Még nem bukott, valahogy mindig megúszta. Ha bejött egy-egy nagyon rossz jegy, apukám elvette a telefonját, Xbox-ját stb. Ez még oké is teljesen. Aztán előfordul, hogy néha szerez egy-egy 5-öst (nem tesiből, meg ilyenekből, rendes SZAKtárgyakból), apám nemhogy megdícsérné, hogy jól van, szép volt, vagy ilyesmi. Nem. Ő még emiatt is kigúnyolja, hogy pl "na mi van, puskáztál?" vagy "mér miből kaptad, énekből? hahaha". Szóval igen. Tesóm sem szereti. A legrosszabb, hogy ős is ugyan ilyen lesz, sőt, talán rosszabb, mert annyira bunkózik velem ő is, és ő sem mozdul meg semmit, csak egész nap Xbox-ot nyom. Pedig de jó is lenne egy apa-fia kapcsolat!

És akkor édesanyám. Talán az ő helyzete a legrosszabb. Igazából, mielőtt elvette volna, azelőtt is már egy nagy tahó volt apám: "járási évfordulóra anyukám vett neki ajándékot, nem pedig fordítva. Anyukám nagyon szomorú, sokszor mondja mostanában, legszívesebben elválna tőle (csak miattunk nem csinálja), és hogy nincs kedve hazajönni, mert tudja, hogy ha hazajön, mást nem kap, csak azt hogy "főzzélmár, nincsenkaja" (pedig mindig van), "takaríts már, minden poros" (hetente töröljön port?), "nehisztizzmá, fogdbe" (ez pl veszekedésnél." És akkor még lehetne sorolni. Egy újabb mostani fő gond a nyaralás. Anyukám már kb 2 hónapja mondta apukámnak, hogy augusztus xy hetére tette a nyári 1 hetes, össz szabadságát. Persze, hogy apukám teljesen más időpontra tette a nyaralást. Nem egyszer volt olyan, hogy anyukám nélkül mentünk nyaralni, mert vagy dolgozott, vagy nem fért be a kocsiba (nagyszüleink miatt).

Egyébként nem csak velünk nem jön ki jól. Nincsenek nagyin barátai. Munkatársait is itthon állandóan szólongatja, hogy "a Szabolcs már megint új autót és motort vett, tisztahülye". Akivel a legjobban kijön, az a szülei. Azaz nagymamám és nagypapám. Nagypapám is hasonló, mint apukám, de azért sok fokkal jobb, mint ő. Na és a nagymamám. Szoktuk mondani neki, hogy is viselkedik nálunk. Szeretem a nagymamámat, de azért neki is van foga fehérje. Kívülről úgy tűnik, hogy szereti anyukámat, de igazából nem. Ő azt hiszi, hogy ő a hibás, hiszen mi (én, tesóm, anyu", városiak vagyunk, apukám meg falusi, szóval hogy is lehetne a drága kisfia rossz... Persze ezt hangosan nem mondja ki, de szerintem mind tudjuk, hogy ezt gondolja.

*dobpergés*... Utolsó sorok jönnek :)

Slusszpoén, hogy apukám csak itthon nagyúr. Ismerősöknél rá se lehet ismerni, mint egy angyal.

Csak itthon nagy a szája. Volt egy régebbi család, akivel nagyon jóba voltunk. Egyszer mondta anyukám a másik család anyukájának, hogy milyen is valójában, és ő meg nem akarta elhinni, csak mondta, hogy "ugyan, biztos nem vészes ennyire a dolog.."

Másik példa, kutyát is el kellett vinni egyszer az orvoshoz. Mondtam neki, hogy "légyszi, menj oda a recepcióhoz, addig fogom a kutyát". Persze, hogy be volt szarva, nekem kellett odamennem és beszélnem. Bent az orvosnál is így volt. Csak is én beszéltem, gyerek létemre, apukám egy mukkot nem szólt, annyira be volt fosva. Amikor nagypapámmal voltunk, akkor mindent ő csinált, sőt, át is vette tőlem a pórázt, amikor bementünk, amolyan "itt nagy kutyák is vannak, inkább átveszem".

Most már tényleg az utolsó sorok. Igazából, még rengeteget tudnék mesélni, hogy milyen is valójában, de szerintem már így se fogja olvasni senki. Tudom, hogy nála vannak sokkal-sokkal-sokkal rosszabbak is, azt is tudom, hogy nem lehet vele mit csinálni, de kérlek, legalább nyugtassatok meg, hogy nem csak nekünk van ilyen apukánk. Így elolvasva nem tűnik komolynak, és biztos, hogy az egészre azt fogjátok mondani, hogy "tini vagy, azért veszed ennyire komolyan" de higyjétek el, hogy nem. Jó. Lehet hogy kicsit azért (is) akadtam ki mert tini vagyok. De ő már régóta ilyen. Anyukámmal szinte kb soha se voltak jóba. És nem kevésszer sírtam már azért, amilyen. Néha barátokkal beszélgetünk ilyen családi kapcsolatokról, és rá kellett döbbennem, hogy az én apukám messze a legrosszabb közülünk.

Azt hiszem, ennyi.

14/L