Mit tehetnék, hogy jobban legyek?
Édesapám egy váratlan baleset után elhunyt január elején. Felfoghatatlan az egész, azt mondták, meg fog gyógyulni, a halála előtti napon még viccelődött velem... egyedül élek az anyukámmal, mert a nővérem már saját családot alapított. Az anyagi nehézségek mellett ott vannak még az egyetemi tanulmányaim, és az egyetlen nagymamám is kórházban van. Néha már úgy érzem, egész jól boldogulok a dolgokkal, de pár hete folyton beteg vagyok, itthon ülök egyedül (vizsgaidőszak van, így tanulnom kell), ritkán tudok kimozdulni. Állandóan azt érzem, addig sikoltoznék, amíg elmegy a hangom. Nem tudok koncentrálni, folyton Apura gondolok... próbálok Anyuk kedvéért erős lenni, de úgy érzem, már beleőrülök... nagyon hiányzik és nem tudok ezzel mit kezdeni.
Mit tegyek?
19/L
Sajnalom, öszinte reszvetem. Ez a gyaszreakció amit most átélsz. Remelem h kis szerencsével jól átvészelitek ezt az idöszakot.
Elvesztettétek a család tartó oszlopát es ez ijesztö , de bizz a jövöben
Részvétem.
Otthon vagy egyedül, tombold ki magad, ne folytsd vissza az érzéseidet. Sírn, kiabálj, csapkodj-persze azérz vigyázz magadra. Engedd ki azt a feszültséget. Menj el futni vagy sétálni, ami kicsit lelazít.
Sajnálom! Szerintem beszéld ki magadból a fájdalmad. Hidd el nagyon sokat fog segíteni. És igen sírj, tombolj amikor nem látják. Ez is segít. Anyukáddal is beszélj erről.
Fel a fejjel.
Vigasztaljon az még, hogy valószínűleg kevés ilyen nehéz időszak lesz az életedben. Most viszont sajnos, nem tehetsz más mint próbálsz túlélni: igen, az otthonlét sajnos kedvez a marcangolásnak stb.; hasonló helyzetben voltam fél évig egy szakítás után komolyan elindultam hogy kirohanok a világból /!!!/- viszont akkor kezdtem el futni..:)...volt pozitív hozadéka is...
Rengeteg feszültség van most benned ennek ki kell jönnie, úgy a természetes, jó lenne amúgy ha szednél -ha más nem-lefekvéskor növényi nyugtatókat! Sokat segít a jó alvás is! Most minden összejött neked nem is csoda.
De tarts ki ne akarj megfelelni a sikoltozás is jó de menj el néha futni, sétálni, bringázni, a betegség is elmúlik..
Túl sokat emészted magad az a baj olyan dolgokon amiken nem tudsz, sajnos, változtatni! Az élet sajnos osztja a pofonokat én is megtapasztaltam. Én is apu halálakor előtte két nappal beszéltem vele...őszinte részvétem utólag is. :( El fog múlni az az időszak amilyen gyorsan jött pont olyan gyorsan, és igen, egyik napról a másikra- én is tapasztalom most..! Hálisten a Jóisten nem véletlen teremtett minket olyanra amilyenre, hidd el az Élet meg fogja oldani ezeket magától is. Ne csinálj semmit, gyászolnod kell. Annak is vannak fázisai a düh is hozzátartozik!
Minden jót kívánok és sikeres vizsgákat:)
Sziasztok!
Köszönöm együttérzéseteket és válaszaitokat is!
Valaki írta, hogy beszéljek Anyukámmal... tudjátok, őt viselte meg ez az egész a legjobban. Nekem kell őt támogatnom, ő sír az én vállamon, én nem akarom tovább fájdítani az összetört szívét azzal, hogy feltépem a sebeit és még engem is megtörve kelljen látnia. Csak akkor beszélünk Apuról, ha ő kezdeményezi, az pedig ritkán van.
Sajnos nem nagyon van kivel megbeszélnem, mert nem akarom megölni a hangulatot, mikor pl. a legjobb barátommal havi egyszer el tudok menni meginni egy sört...
Azt érzem, hogy teher lenne mások számára, nem akarok senkit ezzel bántani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!