Hogyan legyek a párom kislányának jó nevelőanyja?

Ajjajj,kb. 5 év,és elkezdődik az elviselhetetlen kamaszkor. Amit leginkább a "nemvágyázányám" kijelentésekről fogsz felismerni. De ha egy rosszindulatú anyukát fogsz ki a túloldalon, akkor hamarabb elkezdődik. Ha nem vigyázol,becsicskít a gyerek. Amit ha szóvá teszel,az apja még le is hurrog. Soha nem fog melléd állni az apuka,bármennyire is igazad van az adott helyzetben.

Más gyerekét olyan nevelni,mintha húsevő növényt gondoznál. De azért sok sikert hozzá!

Én azért kedveltem a mostohaanyámat, mert bevédett apám elől a "női dolgok miatt", amiket ő nem ért. Pl. nem értette, hogy miért kell dezodor egy kamasz lánynak, mert szerinte rongálja a bőrömet, és hogy sokkal megértőbb volt a hibáim elkövetése után, mint fater.

Viszont a nő tudta, hogy apámnál előbb nálam kell bevágódnia, aztán szabad a pálya neki. Miután ezen túl voltunk, egy hárpia lett, mindenért kötöszködött, leszólt, piszkált, majd apámat szépen ellenem uszította, és én vissza költöztem a nagyszüleimhez....

De pl. ott van a legjobb bnpm, aki a mostohaapja és az anyja utáni váláson is a mostohaapja pártját fogta. Sőt. Szalagavatóra, mindenre hivatalos a csávó a mai napig. Az apja pedig örül neki, hogy jól megvannak. Ez az, ami értékelendő. Talán ettől lehet valaki embernek hívni :) Hogy félreteszi az egóját, az elveit, és nem érdekli hogy övé e a gyerek avagy sem, hanem felnevelte, szerette, tanította és az élete későbbi részeiben is fontos szerepet játszik. Ez az emberség! :)

Szerintem már az elhatározásod is nagyon jó dolog. :)

Nem lesz egyszerű, az biztos. Fontos, hogy az apjával a gyereknevelésben egyetértés legyen. Ha bármivel nem értesz egyet, azt sose a gyerek előtt! Négyszemközt, közelítve az álláspontokat, a gyerek előtt már egységes véleményt képviselve. Akkor nincs olyan, hogy te nemet mondasz, és rohan apuhoz, hátha ő igent.

Ne félj rászólni és fegyelmezni! Vegyél példát az apáról. Se szigorúbb, se engedékenyebb ne legyél (sokkal).

Beszélgess vele! Érzésekről, kétségekről, a félelmekről, ami az "anyasággal" kapcsolatos. Ha tévedsz, akkor ismerd be, ha kell, kérj bocsánatot! (Sokan nem teszik, pedig óriási hiba!)

Legyél te a "nő" a családban: segíts neki ruhát választani reggel, megcsinálni a haját, kérd hogy segítsen a konyhában, vidd el magaddal vásárolni, beszéljétek meg, mi legyen a kaja hétvégén, stb.

Lehet, hogy lesz hiszti és féltékenység. Akkor ülj le vele beszélgetni, hogy ő a párod lánya, és ez soha nem változik, miért más a te szereped az életében, és te azt akarod, hogy mindketten boldogok legyenek.

Fontos, hogy ne szakadj össze akkor se, ha minden igyekezet ellenére is veszekedtek néha, lázadozik, stb.

A tiszteletet és a megfelelő hangnemet mindig elvárhatod, ne hagyd, hogy csúnyán beszéljen veled! De a tiszteletet ki is kell érdemelni!