Normális és jogos az ilyen szülői reakció? Testvér nélkül osztozkodjak?

Lehet van egy gyereke valamelyikőjüknek vagy örökbe adtak fiatalon egy gyereket amiről te nem tudsz. Vagy ez vagy valami hitgyülekezet lehet. Ép eszű ember nem csinál ilyet az egyszem gyermekével. De vannak ilyen elmebetegek köztük van mamám aki a szomszédra akarja hagyni mindenét hol ott van egy fia.

Beszélj velük őszintén ha kell többször is és ha nem változik a hozzá állásuk neked kell eldönteni hogy hogyan tovább.

Szerintem semmi baj azzal, amit a szüleid csinálnak. Van erre példa a gazdagabb ismerőseim körében. Meg ott van mondjuk a Virgin Records tulajdonosa... a pasi milliárdos, a pletykák szerint mégis mindent alapítványokra fog hagyni a gyerekei helyett.

Ez az ő pénzük, ami felett ők rendelkeznek.

Az emberek, hogyha elgondolkodnak az elmúláson, eszükbe jut törődni másokkal (értsd: mióta kigyógyultan a rákból, én is nagyobb összegeket adakozok). Ezzel a nevüket "szépítik" kicsit, mert mennyivel jobban hangzik, hogy az életművük felét közhasznú célra áldozzák, mintha mindent az egyetlen gyerekükre hagynak.

Amúgy mit kezd egy alapítvány egy lakás felével? Pont ugyanazt, mint két gyerek egy lakással. Eladja, vagy az egyikük megveszi a másik részét.

Kedves Kérdező! Hogyha valóban nem számít és nem szorulsz rá, akkor értékeld a szüleid gesztusát.

3: De ők ketten vettek te meg egyedül, nem?

Kétszer annyit várnak el tőled, mint maguktól?

A szülei valamiért nagyon berágtak rád.

Ha te normálisan viszonyultál hozzájuk, akkor nem, nem normális.

Az az igazság, hogy mindkét oldalnak van igazságtartalma.

Egyrészt a szülőnek illene a saját gyerekét támogatni, ha teheti és nem megfosztani a lehetőségektől.

Másrészt tényleg az ő pénzük, ő tulajdonuk, ami felett úgy rendelkeznek ahogy akarnak. Én például tudom, hogy anyám igazi állatbarát, mindig is szerette az állatokat, sokat be is fogadtunk, nevelte, etette őket. Ha úgy határozna hogy a vagyona egy részét ilyen alapítványoknak adná, akkor azt is megérteném és tiszteletben tartanám.

Én gyerekként úgy vagyok, hogy a szülőktől örökölendő vagyont nem a sajátomként kezelem, nem számolok vele a mindennapi életben, hanem dolgozom, építem az életem és ha kapok akkor kapok, ha nem akkor nem.

Mondjuk akkor azért én is elgondolkoznék, ha látnám hogy hülyeségekre megy el a pénz. Sajnos az említett hitgyüli és egyéb szekták nagyon be tudják hálózni az embereket, főleg idősebbeket. Ilyen esetben nekem is kinyílna a bicska a zsebemben.