Mit jelent számotokra az anyák napja?

Érdekes válaszok, elszomorítanak.

Ez számomra az egyetlen olyan ünnep, amiért úgy érzem, személyesen is "megdolgoztam" kisebb nagyobb sikerrel.

Születésnap? Nem az én érdemem, hogy megszülettem.

Névnap? Szintén nem rajtam múlt, i a nevem.

Nőnap? Ez csak egy állapot, nem rajtam múlt, mi a nemem.

Húsvét, Karácsony, Újév, Pünkösd, stb...? Olyan vallási ünnepek, amibe beleszülettem, készen kaptam, de szintén nem az én érdemem, hogy vannak.

Nemzeti ünnepek? Hááát.... ezt most inkább nem részletezném.

Az anyák napja az egyetlen olyan ünnep, amiért nekem kellett valamit tenni...

Elárulom miben különbözik az anyák napja a születésnaptól.

A születésnapot családon belül ünnepeljük; azt hívunk meg rá, akit az ünnepelt szeretne; belsőséges családi körben ünnepeljük, nekünk tetsző / reményeink szerint az ünnepeltnek tetsző módon fejezzük ki szeretetünket.

Anyák napján az iskolában/óvodában/egyéb helyeken a gyerekeket nyilvánosság elé kiállítják; előadatnak Velük egy pedagógus által kitalált és betanított műsort; majd szintén a pedagógus által elrendelt módon és nyilvánosság előtt kell "köszönteniük" anyukájukat, nagymamájukat egy szál virággal.

És még valami...

Az anyák napja jelképe annak; hogy ma már (a gyakran hallott propaganda állítással ellentétben) sokszor nem a nőket, hanem a férfiakat éri nemi alapú diszkrimináció.

Ugyanis az apák napját (bár papíron van); iskolában/óvodában sose, a sajtóban (ideértve a TV-t/rádiót is) alig említik; ünnepséget végképp nem szerveznek rá.

Szerintem sok ember nem is tudja, hogy apák napja is létezik, nem csak anyák napja.

Na igen, mert csak az anyád tesznek bárnit is a gyerekét, az apák üríteni tudnak... ja nem, rengeteg férfi becsülettel gondozza aztán neveli a gyerekét, csak ez valahogy nem fontos.

De, az, ugyanannyira számit, de öket elfelejtik. Holott VAN apák napja (itt májusban, másutt juniusban), öket is joggal lehetne ajándékkal köszönteni olyankor!

Nem hiszem, hogy ilyen válaszra vársz, de én pl. nem szeretem. 9 éve van gyerekem, de azóta sem érzem, hogy ez a nap rólam (is) szólna, mert ide kell menni, oda kell menni köszönteni. Nyilván örüljek neki, hogy van még kit köszöntenem, de basszus, nekem az egész napom elmegy azzal, hogy elhurcolom a gyerekeket anyámhoz, aztán az egyik nagymamámhoz, aztán a másikhoz, aztán a férjem viszi őket anyóshoz, aztán az ő nagymamájához. És a város egymástól tök messze lévő pontjain laknak, mindezt oldjam meg vasárnap, tömegközlekedve, amikor eleve nem túl jól járnak a buszok, főleg olyan kieső helyekre, ahol nagyszüleim laknak.

Hát nekem sajnos ezt jelenti az anyák napja: rohanás, idegbaj, a nap felnélé meg két nyűgös, fáradt gyerek, az egyik hisztis mert nem pihente ki magát, a másik duzzog, mert egész nap nem csinálhatta azt, amit szeretett volna. Plusz én, aki szintén egész nap nem csinálhattam sem azt, ami a dolgom lenne, sem azt, amihez mondjuk kedvem lenne. De hurrá, valamikor este kapok egy tábla csokit. Én kb addigra kerülök sorra.

Ja, és az apák napját mi meg szoktuk tartani itthon, sajnálom, hogy ennek itthon nincs hagyománya, külföldön sok helyen ez is fontos ünnep. Mondjuk arról is lehetne hosszan beszélgetni, hogy ez miért is van így, de hála az égnek, legalább valamennyire már itthon is változóban van a dolog.

De kedves apukák, akiket otthon felköszöntenek, örüljetek neki, hogy ez a nap tényleg rólatok szól, ellentétben az anyák napjával, ami manapság inkább a "minden női felmenőm napja".