Nektek ez hogyan esett volna?
Apukám unszolására letettem a jogsit. Nem is akartam, de megcsináltam hogy lenyugodjon és ne piszkáljon ezzel minden nap. Még az ismerősei is szóltak ezért nekem rendszeresen. Nagyon izgulós típus vagyok, emiatt nehezebben is ment. Harmadjára sikerült. Nagyon sokba került nekem. Spóroltam rá. Addig semmi másra nem költöttem. Azt tudni kell, hogy korábban tesómnak apám kifizette és vett neki kocsit. Nekem egyiket sem. 1 évig tartoztam az egyik ismerősömnek mert kölcsön kellett tőle kérnem, kiegészíteni a spórolt pénzem. Masfél éven keresztül szörnyű ideges voltam, stresszes. (Mindig ilyen voltam, anyum is ilyen)
Sikerült az elméleti vizsga. Ott meg is dícsértek, 1 hibapontom volt csak. Apukám erre nem reagált semmit. Mikor letettem a jogsit és közöltem vele, nem mondott semmit. Totál nem érdekelte. Nagyon rosszul esett. Nem akartam elhinni hogy lehet ilyen egy apa?










???
Eddig is meg voltam nélküle. Nem dícséretet vártam. De legalább örülhetett volna vagy mondhatott volna vmit. Nem értem miért kell fennakadni hogy harmadjára mentem át? Van akinek tizedjére se sikerül csak nem mondja el.





Jaj, mindenki itt ekézi szerencsétlent, hogy harmadjára sikerült... mekkora képmutatás! Mintha ezen múlna! Annak sikerül elsőre, akinek nagybátyja az oktató meg a vizsgabiztos.
Nekem másodjára lett meg, az elsőn annyira nem bírtam a nyomást, hogy inkább beparkoltam egy kapuba, hogy legyen már vége. Ma mégis teljesen normálisan vezetek.
komolyan, néha úgy viselkedtek, mintha nem ezen a bolygón élnétek, meg mintha atomfizika lenne egy autót elvezetni.
Kérdező, én megértelek, nekem is megkapott a tesóm mindent. Én 30ezret kértem a saját autóm kezdőrészletébe kölcsön a szüleimtől. Az adásvétel már folyamatban volt, nekem meg sürgős kiadásom akadtm ezért volt erre szükség. Apám kijelentette, hogy nem vesz egyik gyerekének se autót. Mindezt azután, hogy a tesómnak anno kifizettek egy 600ezres használt autót, és nem is kellett visszafizetnie. Őszintén? Szerintem erre se a magyarázatot nem tudod meg soha, se rákérdezni nem érdemes. Rosszul esik, de idővel jobb lesz.

























Az esett szarul a kérdezőnek, hogy az apja a testévérének fizette mindenét, neki meg még azt se tudta mondani, hogy ügyes vagy, sőt, le sem szarta.
Egyébként egyáltalán nem olyan alapvető a jogosítvány.
Abban viszont igaza van az egyik hozzászólónak, hogy minek raktad le, ha nem is akartad, sőt, el is vagy nélküle? Dísznek a falra?





Az én apukám is mindig ilyen vissza fogott volt,valahol mélyen belül azért gondolom mindig örült mindennek.Mondjuk nem erőltetett rám semmit.
Én már nem laktam otthon amikor a jogsit megszereztem. 1 hónapja fogtam a kezembe a jogosítványomat amikor kitaláltam,hogy egyedül (párom nélkül akinek már vagy 20 éve volt jogosítványa) autóba vágom magam és meglátogatom a szüleimet, 270km. Hát anyukámat egyből elkapta a pánik és el ne merjek egyedül indulni, neki megyek valakinek,nekem jönnek,elalszom,össze töröm magam stb stb majd a biztonság kedvéért azért a keresztanyukám és a mamám is felhívott ugyan ilyen jó dolgokkal. Persze eltántoríthatatlan voltam,mert onnantól,hogy a kezembe volt az a kis kártya engem az autóból nem lehetett kiszedni mert végre "szabadság". Természetesen mindenféle gond nélkül oda értem és apukám egyből mondta anyukámnak,hogy látod én megmondtam,hogy sima ügy lesz neki. Szóval hiába ujjongott anyukám és dicsérgetett,hogy egybe oda értem...apukámnak ez a mondata sokkal jobban esett a lelkemnek mert ő legalább egyedüliként hitt bennem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!