Hogy lehet az, hogy valaki utálja a saját anyját?

Régi történet nem tudom a hátterét,de anyám sosem szerette a saját anyját,a nagyanyámat de apját se a nagyapámat..

Az a gáz,hogy mág a szomszéd is tudja,mert egyszer majdnem lebukott előttem,csak ugye kérdzte,hogy "ugye tudod" mondom nem azt itt véget ért ez..

Mondjuk velem meg a testvéremmel is ilyen.. amig kicsik voltunk nem volt ilyen velünk. miota felnöttünk soha semmi nem jó neki,ő nem fog előre köszönni,mert kik vagyunk mi vagy mások,hogy ő köszönjön előre..ha reggel nem köszönök,akkor ő nem fog..minden hogy én jövök be a szobába vagy ő..

sok dolgot nem mondok el ,mert ugy is az lesz,hogy hülyeség,minek ..ilyesmik ez neki a válasz. ő se tudja,hogy mit vár el tölünk vagy az anyjátol,mert ha megkérdezzük az a váéasz,hogy valami,akármi. Nem jo zez ahelyzet a harag.. és ha egyszer majd olyan lesz ahelyzet,hogy már késő vagy nem lehet változtani akkor lesz igazán rossz és egy életen át elkisér az majd. Más családok boldogok szeretik egymást..

Én meg olyan vagyok,mint a hüséges kutya nem megyek el,még is csak ez a családom,akit igen csak lecsernék egy jobbra.

tönkre tette ez ahelyzet az egész családot. Ő akar itányitani,csak nem az van amit ő akar.. Amiota felnöttünk és fizertésünk van ugy is azt csinálu nk amit akarunk.. leginkább a háta mögött..

Másnak is ilyen az anyja esetleg más családtagja? Mit lehet tenni?