Lányos anyák! Ti mérgesek lennétek a lányotokra, ha egy vasúti dolgozóval jönne össze?

Eleve az is lehetséges, hogy intelligensebb, és jobb ember, mint egy sokdiplomás fiú. Csak nem voltak olyan körülményei, családi háttere, anyagi lehetősége, hogy továbbtanuljon.

Az is lehet, hogy visszahúzódó, csendes ember, akinek sok esze van, intelligens, de nincs sok ambíciója, hogy nagy karrierre vágyjon. (Én is ilyen vagyok a visszajelzések szerint, és közben néha csak fogom a fejemet a "tanult" fiatalok ostobaságán.)

S nem utolsó sorban azért megjegyezném, hogy bár a jegyvizsgálói nem egy elit szakma, nem kis bátorság, talpraesettség és lelki tartás, és erős állóképesség, fizikum kell hozzá, hogy valaki akként dolgozzon. És nem kevés igazságérzet, ha jól is csinálja. És ezek mind pozitív, férfias erények.

Hiszen a kalauzokat rengetegen utálják, miközben az ő dolguk leszállítani a részeg utasokat, a balhézó izomagyú szkinhedeket, mérlegelni, hogy megbüntessen-e egy láthatóan becsületes rendszeres utast, mert egy alkalommal érvénytelen a jegye, rászóljon-e a tizenéves suhancra, hogy adja át a helyét az idős néninek... És közben folyamatosan észnél kell lennie, hiszen pénzzel is dolgozik mindvégig, ráadásul állva egy mozgó járművön.

Ezek apró dolgok, de napi 8 órában csinálva embert próbálóak, és tiszteletet érdemlőek.

Nem kell leírni, csak mert nem igényel diplomát.

Ekkora előítéletet! Csak nem egy botcsinálta "értelmiségi" tette fel? Mert tanult fejjel az embernek szélesebb a látóköre azért, beleesnek a vasutasok is... A kalauz mesterség nem BKV ellenőr, a kalauzok többsége tök jó fej, én sokat vonatoztam, egyszer találkoztam egy fiatal, kissé pszichopata kalauzzal egy IC-n, a többi mind jó fej volt, sokan idegen nyelveken is beszélnek. Ha az ember nem antiszociális, jókat lehet beszélgetni is velük a hosszú utakon.

A vasút meg egy eléggé jó munkahely is lehet, támogató-segítő közösséggel, jól tervezhető munkaidővel: az egyedülállók segítik a családosakat a műszakok szervezésében stb. - ezt tőlük tudom.

Egyébként a vasutasok (tűzoltók, orvosok stb.) között több olyan ember van, akinek gyerekkorában lett "álma" az adott szakma és így ha felnőttként azzá vált, akkor egy olyan szakmája van, amit imád, s a mai világban ez egy akkora jópont, ha az ember szereti a szakmáját, hogy a lányod megfogta az Isten lábát, ha a párja is közülük való. Vesd össze a munkáját utáló, munkahelyén agyonfrusztrálódó, majd feszültségét otthon levezető átlagot azzal, aki szereti amit csinál, örömmel dolgozik és ezt viszi haza is...

Szerintem egy szülőnek nincsen joga beleszólni és haragudni a gyerekére emiatt.Azzal jár akivel akar, felnőtt ember, ő dolga.

Amúgy sem az alapján kéne megítélni valakit, hogy mivel foglalkozik.

#14 voltam, s hozzáfűznék még pár dolgot, hátha segít az előítéletek leküzdésében. Volt egy kiterjedt kutatásom bő évtizede, pontosan pályaválasztási kérdésekről szólt. Összefoglalom pár pontban a tanulságait, hátha sikerül kicsit oszlatni a diploma körül kialakult lila ködöt a jövő érdekében:

1) A diploma irreálisan túlértékelődött az elmúlt évtizedekben.

(Gyakorlatilag ez a fő ok, a többi csak szomorú következmény.)

2) A fiatalok nagyon alultájékozottak a lehetőségekről, szakmákról, önellátásról, jövőről. Sokszor nincsenek képben arról, hogy a választott szaknak milyen a munkaerőpiaci keresettsége vagy milyen képességeket igényelne az elvégzése.

3) A középiskolából kikerülő diákok felkészültsége nagyon változó és csökkenő tendenciát mutat: a tanulók többsége nem rendelkezik a felsőoktatási tanulmányokhoz szükséges szövegértési, gyakorlati készségekkel.

4) Rengetegen tanulnak olyan szakokon, amiben nem sikeresek vagy nem szeretik azt.

5) A felsőoktatásban tanulók sokszor nem kezelik kellő komolysággal az iskolát, lehetőségeit sokan nem használják ki maximálisan, pedig most már ez az egyetlen út, hogy egyedi tudással, készségekkel vértezze fel magát az ember, ha már továbbtanult.

6) A felsőoktatási férőhelyek nem igazodnak a realitáshoz: nagy tömegekben képeznek olyan szakembereket, akiket nem tud felvenni az adott szakon már túltelített munkaerőpiac.

7) Az oktatásban mindezek miatt miatt színvonalesés tapasztalható, egyes diplomák elértéktelenednek, "mindenkinek van".

8) Rengetegen rekednek végzés után munkanélküli státuszban, mert a divatos vagy könnyebben elvégezhető tömegszakmákban nem találnak állást.

9) Ha a diplomás fiatal végül feladja, hogy szakmai állást találjon, a diplomát nem igénylő állásokba azért nem veszik fel, mert "túlképzett".

10) Mindeközben az ilyen téren jelentkező óriási munkaerőhiány ellenére nincsenek gyakorlati szakemberek, pedig sok "egyszerű" szakma nagyságrendekkel jobban fizet diplomás állásoknál.

11) Az ember pszichés szükséglete az, hogy munkája legyen értelmes, lássa a hasznát. Ez sok pályán a munkafolyamat felosztása miatt nem annyira nyilvánvaló, mint például fizikai alkotótevékenységeknél, elég egy felmosásra vagy egy sarokpánt lesorjázására gondolni, amiknek azonnali, kézzelfogható eredményük van. Az értelmetlennek tűnő munkák komoly stresszfaktort jelentenek.

Ma a fiatalok azt hallják, hogy diploma az alap, anélkül nem viszik semmire. Közép vagy alapfokú végzettséggel bíró szülők is továbbtanulásra biztatják a gyerekeiket, hogy "vigyék többre" mint ők. Akik szívesebben tanulnának gyakorlatias szakmákat, azzal tanácsolják el őket, hogy előbb a diploma, aztán még mindig lehetsz pultos. És akkor a gyerek letol még 4-7 évet a szülei kedvéért a felsőoktatásban - olyan dolgokat tanulva, amihez sokszor nincs kedve vagy túl nehéz vagy nem látja az értelmét (oké, olykor nincs is: nem feltétlenül ad használható tudást az egyetem). Aztán végre kijön a diplomával a kezében és kiderül, hogy nem veszik fel sehova, ha az adott szakon nincs pont munkaerőhiány; vagy vicces fizetéssel csak, mert nincs tapasztalata (ezen az oldalon is szét lehet nézni, hogy küldik be az elkeseredett fiatalok a kérdéseket, hogy mit csinálhatnának, nem kellenek sehova, pedig már adnának fel mindent, költöznének a világ másik végébe stb.). Sajnos úgy látszik, visszafelé nem átjárható a rendszer: az alacsonyabb végzettséget igénylő helyeken gyanakvással fogadják a diplomásokat, nem hiszik el, hogy sokáig maradna náluk, inkább fel se veszik... Gyakorlati tudást igénylő szakmákban pedig brutál munkaerőhiány van, nincs utánpótlás, ezért nem találunk mestereket, mert mindenkinek rengeteg a munkája, nem mellékesen meg igen jól keresnek. Úgyhogy nincs, aki feltenne 10 négyzetméter tapétát, mert köszöni, lakásnál már nem adja alább, de azt is már csak jövőre tud vállalni... De azért mi lenézzük őket ugye, mert ugyan kacsalábon forgó palotában él, de nincs diplomája, nekünk meg fejünkre dőlhet a ház, meg a gatyánk is rámegy a renoválásra, ha találunk is szakembert.

Nem lenne sokkal jobb, ha előítéletek nélkül értékelnénk minden szakmát és elismernénk őket, belátva, hogy szükségünk van rájuk? Ha tisztelnénk mindenkit, azokat még akár jobban is, akik "lenézett" szakmát választanak? Ha a fiatalokat inkább arra biztatnánk, hogy olyan szakmákat válasszanak, amiben örömüket lelik és akár "életre szóló kapcsolatnak" is látják?

A pályaválasztási döntéseknek nyilvánvaló globális társadalmi fontosságuk van: közös érdekünk, hogy minél elégedettebb emberek vegyenek minket körül. :)