Miért ilyenek anyukám rokonai apukámmal?

Anyukám családja sosem szerette igazán apukámat.Számomra kicsit olyanok,hogy ha van rajta kalap az a baj, ha nincs az.

Apukám jól keres, sikeres üzletember, de nagyon zárkózott, kevés barátja van, a munkájának és a családnak élt mindig is.Nagyon jó apa, mindent megtesz értünk, és nagyon határozott, erős jellem, talán az anyai ági család emiatt a zárkózottság miatt nem ismeri eléggé, és talán a sikerei miatt van bennük egy kis irigység is.

Apukámat sosem érdekelte mások véleménye, vagy legalábbis sosem mutatta ki, de úgy általában az érzelmeit sem szokta, egyedül a nevetni szokott hangosan, illetve az olvasható le az arcáról tökéletesen ha valami nem tetszik neki.

A nővérem lassan 4 éve, hogy meghalt egy autó balesetben 18 évesen.

Ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz apukámmal, mindig nagyon jól megvoltak.A nővérem egy valóban szép,okos értelmes lány volt, és nem csak azért mondom mert a nővérem volt, hanem valóban így volt.

Az egész családot nagyon megviselte a halála, sok minden megváltozott.

Egyedül apukám nem sírt, őt még soha senki sem látta sírni.Viszont megvoltak a jelei annak,hogy őt is megviselte.Általában itthonról dolgozik, van egy dolgozószobája, rendszeresen zárta az ajtót a nővérem halála után hónapokig. (régebben sosem zárkózott be)

A temetésen is ő volt az egyetlen aki nem sírt.Viszont végtelen szomorúság volt olvasható az arcáról, és megpuszilta a koporsót, aminek azért van jelentőssége mert a nővérem mindig azért "küzdött",hogy apukám megpuszilja, mivel tőle távol állnak az ilyen fajta érzelmi dolgok, mindig zavarba jött tőle, és kibúvókat keresett a pusziszkodás alól.

Anyukám rokonai viszont rögtön megtalálták ezzel, és fel voltak háborodva,hogy milyen dolog az,hogy még sírni sem tud a saját gyereke temetésén, meg hogy milyen apuka,hogy meg sem viseli.

Személy szerint ezt folyamatosan hallgatom, ha anyukám rokonainál vagyok, és hiába próbálom védeni apukámat, nem akarják megérteni.

Nekem jó a viszonyom velük is, nem szeretnék elfordulni tőlük, de nekem fáj,hogy bántják apukámat, és ezt el is mondtam nekik, de mégis mindig utalgatnak, vagy odaszúrnak valamit.

Engem egyedül az zavar,hogy apukám beszélni nem akar a nővérem haláláról, meg úgy a nővéremről is viszonylag keveset beszél.Hallgatja amit mi mondunk, de csak nagyon ritkán szól hozzá, vagy egészíti ki a történeteinket a saját emlékei szerint, néha mosolyog is ha olyan dolgot mesélünk róla.A halálával kapcsolatban csak egyszer annyit mondott,hogy ezen soha nem fogja túltenni magát, de az életnek mennie kell tovább.

Valamint csináltam a nővéremről egy emlékvideót, amit apukám sokáig nem volt hajlandó megnézni, aztán az egyik nap meghallottam a szobájából azt a zenét ami a videó alatt megy, és láttam,hogy azt nézi.

Nagyon jól esett, főleg,hogy szinte havonta hallom a zenét, amikor nézi a videót.

Tudom,hogy nekem sem kéne foglalkoznom mások véleményével, de én tudom,hogy apukámat is mennyire megviselte, és hogy tudom,hogy neki is ugyan úgy fáj mint bármelyik családtagnak, de mégis úgy állítják be, mint egy érzelemmentes rossz embert...pedig csak teljesen máshogy mutatja ki az érzelmeit, és ő ilyen, én mindig is ilyennek ismertem, és már rájöttem arra is,hogyha nem ezt csinálná, akkor nem is az én apukám lenne, és az lenne a furcsa, és félelmetes ha ő sírna, vagy ha ő összeomlana.