Mit csináljak? Bennem van a hiba? 0
Amikor hazamegyek anya folyton veszekszik velem, meg panaszkodik, hogy neki ez a baja... az a baja...
Kezdek tőle besokalni. Ha fáj a fejem azt mondja, hogy neki ebből már elege van abból, hogy sokszor van valami bajom. Ez nemigaz. Ebben a tanévben még nem is hiányoztam.
Aztán.
Szeretnék járni rölire és elmondtam az öcsémnek. Ő pedig azt mondta, hogy 2 hét múlva úgy is kiiratkozom. EZ SEM IGAZ.
Ha valahova beiratkozok minimum 3 évig járok.
Apa folyton elutazik a munkálya miatt és amikor haza jön akkor is csak csesztetni tud. Ha 2-3 könyvem az asztalomon marad egyből ordítozik.
Viszont a suliban van egy tanár. Olyan mintha az anyukám lenne. Folyton simogatja az arcom, beszélget velem, biztat erre arra és ölelget.
Nem neked kell változnod, hanem a családod működésének, és ezen egyedül nem tudsz. Vagyis a másik kérdéssel kapcsolatban igen, azon hogy próbálsz enni rendesen, nem ebben kiélni magad. Tudom, én is voltam anorexiás, jó érzés, hogy legalább abba nem szólnak bele, de nem szabad engedned ennek a "jó" érzésnek, mert nagyon csúnya vége lehet!! Iratkozz csak be arra, amire szeretnél (gondolom röpi akart lenni), de amellett tényleg igyekezz enni. Jót is tesz a társaság is, és az is, ha valamiben tehetségesnek érezheted magad. Járj szakkörökre, barátnőkkel nézzetek filmet, beszélgettek, nasiztok..a lelkednek is jót fog tenni, és ezzel kell foglalkoznod most, nem a külsőddel!
Próbálj meg anyukáddal beszélgetni olyankor, amikor éppen nem ideges, mondd el ezeket az érzéseidet az étkezéssel kapcsolatban, és azt is, hogy téged bánt, hogy ennyit veszekedtek és szeretnéd, ha jobb viszonyban lehetnétek.
A másik lehetőséged a tanárod. Valószínű ha biztat és ölelget, észrevette, hogy rossz irányba haladsz, és a bizalommal fordulsz hozzá és segítséget kérsz, biztosan fog tudni. Megkérheted hogy beszéljen ő anyukáddal, hogy az étkezési zavarok jeleit fedezik fel rajtad.
Ilyen esetben egy pszichológus, ahova a családdal együtt jártok, nagyon sokat tud segíteni! Sajnos a szülők maguktól gyakran nem veszik, vagy nem akarják észrevenni, hogy probléma van, csak akkor, amikor már nagyon súlyos.
Nagyon szurkolok nektek!
22L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!