Az normális, hogy a szüleim csak akkor szeretnek ha jól tanulok?

Biztos lehetsz benne hogy ők téged szeretnek, ha tanulsz, ha nem.... Azt szeretnék ha a saját lábadra állnál. Tudod, nekem is van két tizenéves lányom. Őnekik is meg kellett tanulniuk egyedül felkészülni, lassan belejöttek. Neked is bele kell jönnöd ebbe, próbáld feszegetni a határaidat, hogyan tudsz magadban tanulni. Ha valamit nem értesz, akkor kérd a segítséget, de ahhoz hogy megtanuld a töri leckét, vagy pl. angol szavakat, ahhoz - bármennyire is szomorú - fenék kell, azaz leülni és olvasni, magadban felmondani, a papírra oda-odapillantva. Hidd el menni fog, csak nem egyből. De sikerülni fog mert ez a rendje az iskoláslétnek. Később tényleg szükséged lesz arra hogy magad tudd a dolgaidat véghezvinni. És hidd el menni fog.

És mégegyszer: szeretnek téged.

Hála Istennek, hogy egy spéci ember vagy.

Még sokra viheted a tudásod és ezáltal sok embernek segíthetsz a bajaikban.

A szüleid, ... sajnálattal leszavaznám.

Nem teljesen, hiszen felneveltek.

Tisztelt #6

Akkor tanulmányozd Ranschburg Jenő, profi és pszichológust.

Neki az volt a véleménye amivel egyetértek.

Azt mondta!

Amit Személyesen felvettem magnószalagra.

(Azok a gyerekek a speciális emberek, akik nem a kötelező megfelelés kényszerre oktatnak, hanem túl mernek menni a (füzetben)) a vonalon, őket átlagolni és szabályozni szeretnének.

Egy nagyobb pszichológia, gondolom ezzel nem értesz egyet.

Azok viszik előre a világ tudományait, akik átmerik lépni az átlagolási megfelelés kényszer helyzetet.

Nem az a lényeg, hogy 5-ösre hajtsanak.

Einstein sem volt pl. mateamatikában 5-ös.

Az iskolákban az az egyik legproblémásabb, hogy átlag embereket kényszerítenek pedagógusokat.

Akik gyerekként nem totál szuper jegyesek, még nem jelenti azt, hogy az emberek javára teljesen érdemben megfognak felelni.

Legfeljebb egy szűkebb közösségnek, családnak, vagy önmagának.

Ne tessék ezt a felfogást elítélni.

Nagyban gondolkozom, nem kicsiben.