Az normális hogy szüleimet egyáltalán nem érdekli az iskolai teljesítményem és az sem hogy mit szeretnék tovább tanulni?

Egy ideig csak megaláztatást kaptam tőlük amikor rossz jegyet kaptam, utána már semmit. Nem engedtek egyetemre (állami) idén, most magamnak fizetem az okj-t és jövőre felvételizek saját erőből egyetemre, el is költözöm másik városba. Egyáltalán nem normális dolog, de nem vagy egyedül sajnos.

21/L

nem normalis, primitiv, korlatolt szuleid vannak.

Igyekezz hogy te ne legyel az.

Bocsi az off-ért!!!

#2: Hanyadik okj-t csinálod? Elvileg 2-t ingyenesen el lehet végezni.

Off vége.

Nem, nem normális ez a mentalitás szerintem. Ha nincs rá pénz, akkor sem így kellene kommunikálni, és ha nem is tudnak támogatni, akkor legalább lelkiekben kellene.

Ha lenne rá pénz, csak valamiért nem akarják.. nost, erre nem tudok mit mondani. Miért kell olyan embereknek gyereket vállalni, akik csak a nyomorban tartják a gyereküket.. számomra érthetetlen.

Az hogy nem érdekli őket a jegyeid még hagyján, de mi az hogy egy fillért sem adnak a továbbtanulásodra!

Nyugodtan mondd el nekik, hogy nem is feltétlenül kell, mert létezik ám állami támogatás is és az egyetemen is tudsz egy csomó támogatást kapni...

De mégis mit szeretnének akkor? Mihez kezdj az életben? Menj el közérti eladónak vagy pedikűrösnek azt jól van?

Amúgy nyugi egy év és nem lesz beleszólásuk abba, hogy mit csinálsz. De lehet, hogy nehezebb lesz így, de hidd el az egyetemeken rengeteg lehetőséged van, ha felvesznek. Mit szeretnél amúgy tanulni? :)

*off csak válaszolok

#6 nappalin tanulok, de a szakma amit tanulok nem indult el ingyenesen, csak csekély állami támogatással (így is kell fizetni de nem annyira megterhelő)

Még a kérdezőnek: Legjobb barátnőm anyja például féltékeny a gyermekére, ezért megvont tőle minden fajta támogatást, ki is kellett költöznie mert nem dolgozik, hanem tanul. Nem tudom miért alakul ki, szerintem is támogatni kéne mindenben ha egyszer van rá lehetőséged, akár lelkiekben.

A helyzeted semmi az enyémhez képest:

8 általános után szakmunkásnak akartam volna menni, de apám lebeszélt róla, mert az tönkreteszi az embert, így elmentem gimnáziumba.

Gimibe kiderült(előtte is gyanús volt, de nem jártak utána), hogy diszlexiás vagyok, és annyira nem ment az idegen nyelv tanulás, hogy felmentettek alóla. Egy percig se fontolgatták, hogy különtanár kéne vagy akármi.

Gimibe járva rábeszéltek, hogy kezdjek el egy fizetős OKJ-t, mert egy házaló rábeszélte őket, hogy milyen jó is az.

Aztán gimi után szintén szívesen néztem volna valami kétkezi szakma után, de apám megint lebeszélt róla, és anyámmal rábeszéltek, hogy mennyek programozónak, mert arra van kereslet, és jól fizet.

Az nem érdekelte őket, hogy angolon alapszik az egész, azt mondták csak, hogy majd lesz valahogy. Külön fizettek azért, hogy kiadjanak egy papírt arról, hogy ne lehessen rajtam számonkérni a nyelvet az egyetemen. Nyelvtanárra persze nem adtak volna pénzt.

18 éves koromtól az OKJ képzésem magam kellett fizetnem, semmi pénzt nem kaptam, kaját, ruhát, bérletet is magam kellett hogy vegyek, és emellett haza kellett adnom havi 35000-et.

Szóval egész nyáron güriztem, kőműves segédmunkásként, hogy valahogy kijöjjek a pénzből.

Az ELTE-re egyből felvettek program tervezőre. Szeptember előtt mondtam apámnak, hogy sehogy se fogok kijönni anyagilag, ha ez így folytatódik. Erre meg csak azt mondta, hogy majd lesz valahogy.

Így első évemet halasztottam. Egy évet dolgoztam, hogy össze szedjek annyi pénzt, hogy elkezdhessem a sulit. Persze télen nincs nagyon meló, otthon meg bevasalták rajtam a pénzt, így következő szeptemberben is könnyen átlátható volt, hogy nem lesz elég a félre tett pénz.

De csak 1 évet lehet halasztani, hogy ne bocsássanak el, így elkezdtem a sulit, lesz ami lesz...

Bejárós voltam, mert otthon el kellett látnom az állataimat, így napi 4-5 óra elment utazással.

Kedves apámnak ecseteltem tanév közben, hogy már nagyon szűkén vagyok a pénznek, így miután amúgy se maradt már pénzem, nagy kegyesen azt mondta, hogy nem kell haza adnom pénzt. Amúgy meg nyugodtan mennyek el dolgozni, mások is dolgoznak suli mellett.

Az első félév vizsgaidőszakán már sokszor éheztem, annyira kifogytam a pénzből, és a következő félév kezdéshez, szégyen szemre kölcsön kellett kérnem apámtól pénzt.

Szerencsére az 1. félévem viszonylag jól sikeredett, így egy minimális ösztöndíjat kaptam.

Aztán nyáron megint dolgozhattam, visszafizettem a kölcsönt, és apám mondta, hogy nyáron nem vagyok suliban, úgyhogy adjak csak haza pénzt.

A következő félévekben egyre jobban előkerült az angol szükségessége, így a jegyeim is egyre romlottak, így ösztöndíjam se lett.

Aztán a 4. félév már annyira nehéz volt így, hogy bejárós vagyok, hétvégente dolgoznom kell tanulás helyett, és az angolhoz sík hülye vagyok, hogy olyan tárgyakból is meghúztak, ami kellett volna ahhoz, hogy a következő félév tárgyait fel tudjam venni.

Szóval halasztottam egy félévet, és összegyűjtöttem egy kis pénzt. Megint nekiveselkedtem az egyetemnek, és megint meghúztak abból a tárgyból.

Hát erre feladtam. Apám meg nagyokosan azt mondta, hogy ha ilyen szenvedést jelent nekem ez, akkor hagyjam.

Egy évre rá megint előhuzakodott vele, hogy hallotta milyen jól lehet keresni a programozással és mekkora kereslet van programozókra, úgyhogy jó volna befejeznem a sulit.

Nem az, hogy támogatna bármiben is vagy akármi, csak hogy mekkora marha vagyok, hogy otthagytam.

Eltökéltem, hogy mezőgazdasággal fogok foglalkozni, és arra kezdtem el félretenni pénzt, mert sajnos az ingyenes képzéseken mindenhol azt mondták, hogy túl koros vagyok.

A képzés díja nem kevés, és le is kell járni falura. Úgy döntöttem, hogy míg össze nem jön rá a pénz, egy fityinget nem adok haza, ha már ennyi évre kényszerítettek a hülyeségre. Én voltam a hülye, hogy hallgattam a szüleimre.

Azt, hogy nem adok haza pénzt, amikor otthon lakom, ott tartom az állataimat, annyira zokon vették, hogy se anyám, se apám nem szól hozzám, és még az asztalhoz se ülhetek le. (Otthonról pénzt nem kapok, magamnak és állataimnak a kaját, ruhát, stb. magam veszem.)

Emellett nevelő célzattal eltiltották a házunktól a menyasszonyomat, akivel már 4 éve együtt vagyunk, úgyhogy csak náluk találkozunk.

Amint megtehetem, elköltözöm otthonról, és gazdálkodásba kezdek, mert ez így nem mehet tovább.

Amúgy meg nem azért nem adnak pénzt, mert nem tehetnék meg. Bátyámat pénzelik. 6-szor kezdett neki a mérnöki pályának, de egyetlen félévet se tudott elvégezni. Máig meg van győződve róla, hogy ő akkor is mérnök lesz. Persze neki nem kell végigdolgozni a nyarat. Amit keres, azt elbulizza, elkölti kütyükre, úgyhogy csak a szüleim pénzén lehet maximum.(azon se lesz az soha)

Amúgy örülök, hogy nem végeztem el az egyetemet, mert bár a tervezés szerethető és ment is, beleőrültem volna, ha a munkahelyemen angol nyelvű dokumentációkat bogarászva kellett volna dolgoznom.(ami alapkövetelmény egy jól fizető álláshoz) Apám egyszerűen az mondta erre a problémára, hogy keressek egy angolos segítséget.

Hát egyszer a menyasszonyommal megpróbáltuk, és tök jó volt, hogy én nem értettem a mondatok jelentését, ő meg nem értette a szöveg értelmét. Szóval olyanra lett volna szükségem, aki érti az egészet, de akkor az az illető meg is csinálná...

Hülyeség az egész.

És azért haragszom, mert ha gimnázium helyett szakmunkás képzőbe jártam volna, most a minimális segédmunkási fizetésem helyett komoly pénzeket is hazavihetnék, és nem kéne sírnom, hogy nincs munka.