Mit csináljak, hogy anya hozzászokjon, hogy nem leszek mindig itthon és ne legyen így kibukva a tavaszi szünet miatt?
Augusztusban elköltözök, szeptemberben kezdem az egyetemet. Anyában szerintem ez most kezdett tudatosulni és kezd bekattanni. Hogy jaj mi lesz vele nélkülem, itt lesznek ebben a nagy házban ketten, meg hogy mi lenne, ha ősszel ő is odaköltözne, hogy segítsen, stb.
Tegnap mondtam, hogy a szünetben elutazok a barátommal és a szüleivel Ausztriába (van egy nyaralójuk Salzburg mellett). Nem ez lesz az első, hogy együtt megyünk valahová, tegnap is náluk aludtam, meg sokat utazunk együtt, szóval ez nem újdonság anyának sem.
De most elkezdte mondani, hogy miért nem jó nekem itthon, pár hónap múlva már alig fog látni, aztán most is, hogy hazajöttem, kezdte az érzelmi zsarolást, hogy menjünk el délután kávézni és sütizni, ha már napokig nem fog látni...
Elhiszem, hogy nehéz ez, de annak semmi értelme, hogy hirtelen tiltani akar a barátomtól, vagy hogy elmenjek itthonról.
Ne foglalkozz vele, legfeljebb jegyezd meg, hogy mivel Ö IS felnött ember, csak képes megoldani a mindennapjait nélküled is.
A költözös ötletre meg határozottan mondd meg neki, hogy te ÖNÁLLÓAN akarsz élni, nem anyuka kislánya maradni. (esetleg rákérdezhetsz, hogy ö ilyen idösen hogy élt)
Elöször neki is furcsa lesz, de ha nem hagyod, hogy rád telepedjen, akkor hamarébb túljut rajta.
Azt mindenképp tisztázd vele mielőbb, hogy egyedül akarsz költözni. És hogy ezután is a lánya maradsz, csak a felnőtt lánya.
Az én anyámat meg evvel cseszegetik, hogy miért engedett el, miért hagy önállósodni, biztos még sír is, meg hasonló hülyeségek... sokan ilyenek, mint anyud, ha ez számít átlagosnak, de enyém nem ilyen, és ott meg azon problémáznak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!