Szülők! Ti megengednétek a 16 éves lányotoknak, hogy elutazzon teljesen egyedül a tőle 145 km-re lakó barátjához?

Hát én már 18 voltam, de még otthon laktam amikor először találkoztam egy sráccal, akivel neten beszélgettem. Családi mozizásra mentünk, és ha már úgy jött ki, akkor találkoztunk. Rá egy hónapra ott is aludtam, anyukámnak semmi szava nem volt rá. :D Egyedül mentem vonattal, senki nem kisérgetett. Egy fél évig utazgattam fel, és hasznos volt, mert ma már nem félek megkérdezni egy MÁV-os, BKV-s embert, hogy merre menjek, mire szálljak fel.

Szerintem semmi kivetni való nincs ebben, 145 km meg konkrétan semmi. :D

Ja, és aki írta, hogy ez nem kapcsolat, az nyissa fel a naptárat, és nézze meg, hogy milyen évet írunk. Ma már szinte többen ismerkednek meg neten, mint élőben.

21/L

Tudod, mi a gáz. Hogy csajozni akarsz, de utazni gyáva vagy. Nincs szád, hogy kérdezz? A neten meg tudod nézni a menetrendet. Tanulj meg közlekedni! Itt csipogsz, hogy ha már 3x volt nálad a lány, akkor menjen ex is, mert félsz megkérdezni valakit, mikor kell leszállni.

Nem kell, "megdöglened" ha anyád dilis, DE ez nem ment fel semmi alól. Egyébként a megnyilvánulásaidat olvasva, te se lehetsz sokkal különb. Elég agresszívan ugrasz a javaslatokra.

"Na de te kiskorodban erre voltál szoktatva."

Én ugyan nem. (Nekem szólt a kommented)... 15 évesen vonatoztam először, akkor egyből egyedül.

Leültem a gép elé, megnéztem neten a menetrendet, x időpontban kimentem az állomásra, megmondtam a pénztárosnak, hogy egy diákjegyet kérek y állomásra, köszönöm. Aztán kiálltam a peronra, mikor jött a vonat akkor felszálltam, leültem, vártam, majd mikor közeledtem a célállomáshoz, akkor felkeltem, összeszedtem magam, és leszálltam.

Ennek melyik része olyan bonyolult? Busz annyiban más, hogy nem a pénztárostól veszed a jegyet, hanem a sofőrtől.

Ezen mi olyan megoldhatatlan?