Szülők! Ti megengednétek a 16 éves lányotoknak, hogy elutazzon teljesen egyedül a tőle 145 km-re lakó barátjához?

Hát megvenni a vonat/buszjegyet, felülni rá és elmenni odáig azért nem egy nagy kunszt ennyi idősen,én 14 évesen jártam 100 km-ről Bp-re gimibe busszal, szinte még kislányként.

Szüleid kísérjenek ki az állomásig, segítsenek jegyet venni, várják meg, míg elindulsz, a barátod meg menjen ki eléd a végállomásig. Gondolom, nem több napra akarsz menni, csak reggel el és este vissza, addig meg sétáltok, fagyiztok stb.

"Senki sem jönne el velem. Kicsit azért úgy érzem, hogy rám akarják terelni a felelősséget. Figyelembe véve, hogy tök egyedül kéne mennem, ők meg el jöttek már 3x, nem értem miért lenne olyan nehéz eljönni mrgint."

Na, így már kicsit megint más a szitu. :)

Ez pont egy olyan helyzet, ahol megtanulhatod, hogy egy párkapcsolatért mindkét félnek tennie kell. Nem várhatod el, hogy minden alkalommal a leányzó ugráljon, mert neked úgy kényelmes.

Én vagyok az a válaszoló, aki az elején azt írta, hogyha kikísérnek, meg várnak rád, akkor nem lehet probléma. Oké, hogy ijesztő a dolog, de valahol el kell kezdeni. :) Ha annyira hajlandók otthon a szülők (tesó, haverok, bárki - ha ilyen rossz a viszony), hogy az állomásig kimennek veled, és segítenek jegyet venni, meg a jó buszt megtalálni, akkor onnan már nagy gond nem lehet.

A leányzóval meg beszéld meg, hogy várjon a buszállomáson, ahol leszállnál náluk, hogy ne tévedj el. Ennyit megtehet, ha tudja, hogy nem utaztál még egyedül.

Egyébként párkapcsolattól függetlenül is jó a helyzet, hogy beletanulj ezekbe a dolgokba. Jóval idősebb vagyok nálatok, pestiként több vidéki ismerőssel. És hidd el, baromi kellemetlen felnőtt fejjel (nem nekem), hogy kísérgetni kell ezeket az ismerősöket, mert még az is gondot okoz, hogy egy aluljáróban átmenjen az utca túloldalára valaki. Jobb ezeket időben elkezdeni, harminc évesen sokkal rosszabb. :)

Sokan nyolcadik osztály után arra kényszerülnek,hogy kolisok vagy bejárósok legyenek.

Rengeteg 14-15 éves tesz meg ennél nagyobb távot is heti 2x .

Én nem látom akadályát,hogy elutazz .Előbb utóbb el kell kezdeni kilépni a konforzónából.

Egyik ismerősöm 24 évesen tartott ott, hogy a szomszéd városba se mert elmenni egyedül, csak a saját kis települését ismerte.. Aztán úgy alakult a dolog,hogy külföldön vállalt munkát..Hát nagyon nehéz volt boldogulnia, feltalálnia magát egy idegen országban, amikor előtte ugye sosem ment semerre.

Szerintem nem hátrány,ha az ember már ennyi idősen is talpraesett és pl ekkora távolságot megtesz egyedül.

Ott van a tömegközlekedés, nappal azért biztonságos szerintem.És kb 2 óra az út, nem annyira sok.

Én engedném a gyereket, de persze előbb örülnék, ha a fiút bemutatná.