Mit tennétek, ha a gyermeketek addig kitűnő tanulmányi eredménye jelentősen leromlana?

Te elköltöztél vagy miért hagyod, hogy az anya így bánjon vele?

A helyedben ragaszkodnék a gyerekhez és nem hagynám egy ilyen anyánál, mert tönkre fogja tenni a gyereket.

Miért?

Azért mert kemény a nyelvi előkészítő a gimiben?

Üssem szerinted? éjjel nappal tanul...

Hm. Ha nem írtad volna be a válást, én mondtam volna meg, hogy van valami zűr a családban. Nemrég volt egy kérdés, hogy ilyen-olyan viselkedészavaros a gyerek, írtam hogy rá kéne nézni a családi háttérre, mert valamit átvesz onnan, kiderült, hogy igazából nincs is mögötte már család, csak szétment szülők satöbbi satöbbi...

Neveléstudományból volt egyszer egy kemény feladatunk, mindenki kapott egy ellenőrző füzetet, amiből csak a diák tanulmányi eredményét látta és ez alapján kellett jellemezni a tanulót. Nekem egy "jótanuló" füzete jutott, de voltak "rossztanuló" füzetek és talán egyetlen olyan, ahol a jó jegyek hirtelen rosszra váltottak. Mi aztán mondtunk mindenféle közhelyes dolgot a "jó" és "rossz" tanulókról, meg mit lehetne kezdeni velük, igazából minden, amit mondtunk csak séma volt, mind arról szólt, hogy ez a gyerek hibája vagy érdeme, hát zöldfülűek voltunk még, na! A tanárom igazi öreg profi tanár volt, nem akart letolni senkit ezért, ehelyett elkezdett mesélni. És elmesélt rengeteg megrendítő sztorit azokról az ellenőrző füzetekről és a praxisából is, hogy mi állt a "rossztanuló" mögött, milyen megpróbáltatásokat viseltek el kicsi gyerekek, amiből egy "vak" tanár csak a dolgozat eredményét látja, csak azt, hogy a gyerek nem figyel órán, kevesen áldoznak a szabadidejükből is arra, hogy értően közelítsenek a gyermekhez, tiszteljék az érzéseit, támogatást biztosítsanak akkor, ha a családból terhekkel érkezik. Meglepő módon ugyanígy kiderültek 'érdekes' dolgok a 'jótanuló' ellenőrzők mögött is, hogy esetleg fölösleges teljesítménykényszer van a családban, vagy a szülők hozzáállása miatt tanul a gyerek - pl. azt éreztetik vele hogy nem szeretik vagy értéktelen ha nem tanul, a tanárunk azt mondta, hogy az ilyen tanulmányi eredmények is előrejelezhetnek közelgő drámát vagy épp felnőttkori dráma előszelei lehetnek. Mondanom sem kell, teljesen lebontotta az előítéleteinket, persze ebben fejlődéslélektani ismereteink is segítségünkre voltak. A gyerekek kristálytisztán képesek reflektálni arra, hogy mi történik a számukra legfontosabb emberek - a szülők - életében, az még a "jobbik" verzió, ha ez "csak" a tanulmányi eredményükön látszik, de ha kezeletlen marad a probléma, akkor viselkedészavarok, sőt egészségkárosodás is felléphet...

Bármi ilyesmit mutat egy gyerek, 12-14 éves korig szinte minden esetben a szülőknek kell(ene) magukba nézniük. Teljesen értelmetlen, sőt csak a bajt fokozza, ha emiatt a gyereket hibáztatják/büntetik. Ezt hosszú lenne kifejteni miért, hogyan.

De a lényeg, hogy "szerencsére" - talán mivel annyira gyakori és jó régóta zajlik a biztos megfigyelésekhez - sok szakirodalma van már annak, hogy hogyan viseli a gyerek a válást (igen, neki a legnehezebb!), hogy hogyan kellene kommunikálni vele ilyenkor és a szülőknek a gyerek érdekében egymással milyen kapcsolatot kellene kialakítani a későbbiekre, ennek simán utána lehet nézni és ha esetleg szeretnétek megelőzni, hogy a "rosszabbul tanulásnál" komolyabb tünetek is megjelenjenek a gyereken, akkor nagyon érdemes is lenne utánanézni ezeknek. Sok szakkönyv van, a google sok cikket dob (válás hatása a gyerekre), és nagyon érdemes családterápiára menni egy közös, működő modell kidolgozása érdekében.

A tanáraiknak is kellene szólni - ha ez eddig nem történt meg - jó esetben az elmúlt 20 évben diplomázó tanárok már tanulták ezeket a dolgokat, talán képesek minimál empátiát, támogatást biztosítani a gyerek számára az információk ismeretében.

Az anyukája valószínűleg azért is bünteti a lányodat, hogy elkerülje a kínos beszélgetést a válásról, mivel nem sok fogalma lehet, hogy mit kellene mondani. A letiltás azonban egyenes út ahhoz, hogy egyrészt a lány meggyűlölje az anyját, aki azoktól is elzárja ezzel, akikkel ő helyette meg tudná beszélni, hogy mi zajlik a lelkében, másrészt az ilyen típusú elhanyagolt-lázadásból következnek majd a drogok, a partyk meg az egyéb menekülő útvonalak.

Rendkívül fontos lenne most az, hogy ténylegesen érezze a lányod, hogy valaki mellette áll a családból. Nem csak egyszer beszélni vele aztán jóvan, hanem figyelemmel kísérni azt, hogy min megy most keresztül, érdeklődni iránta úgy, hogy ezt érezze. Ha rövid időn belül nem kapja meg a családból a törődés és biztonság érzését (amit a válással elvesztett), akkor más emberektől fogja mindezt behajtani, akikkel aztán vagy szerencséje lesz vagy nem. Szerintem ezt pedig nagy felelőtlenség lenne a véletlenre bízni.

Most cselekedj, amíg nem késő - ha eleinte elutasít, vagy nem vagy éppen egy nagy lelkizős típus akkor is hívd fel, keresd a társaságát, mert nem az a lényeg, hogy elmagyarázd neki, amit te sem értesz teljesen, hanem érezze, hogy valaki továbbra is figyel rá és ott van vele. Előbb utóbb meg is fog nyílni. Pszichológialiag te és az anyukája alkotjátok számára a világ két felét, a két mintát, amelyek alapján ő nekiindul az életnek, és ez a minta most elveszteni látszik a hitelességét, ezáltal minden amit eddig gondolt más megvilágításba kerül, teljesen normális, hogy össze van zavarodva. Óriási terhet cipel, erre plusz még a büntetés csak egy dolgot árulna el: hogy fogalmatok sincs arról, hogy min megy most keresztül, és nem is érdekel titeket. 29/f

Valamit azért kezdj azzal a boszorkánnyal, mert könnyen így maradhat a lányod. Sajnos, vagy nem sajnos, én is így jártam.

Igaz, nekem apukám halála tett be 6. osztályban, amiatt romlottak le a jegyeim és a kapcsolatom az osztálytársakkal... de a tanáraim irtó rosszul kezelték a helyzetet, állandóan kaptam a cs. szegetést, és a büntetés röpiket, hogy "helyrerázzanak".

Annyira helyreráztak, hogy megfogadtam, hogy én többet az életben nem tanulok és így is lett :D

A további éveket egy szó magolás nélkül éltem túl, az órákon sem figyeltem, átolvastam egyszer az anyagot és abból építkeztem, némileg bukdácsolva, de bukás nélkül.

Az érettségim 3-4-es lett, úgy ,hogy még a tételsort sem olvastam át. Arra sem tanultam.

Őszintén én nem bánom, mert így meg röptében értek, jegyzek meg minden fontosat :)

Az az egy biztos, hogy a tiltás itt most komoly károkat okoz.