Hogy békítsem meg anyát, miután ezt mondtam neki?

Miért nem bírjátok elfogadni, hogy valaki nem akar gyereket?

Van olyan rokonom, aki nem akart gyereket, most sincsen neki, 45 éves. Értelmes, szerethető ember. Azt mondta, hogy egyszerűen nem érezte a dolgot, taszította.

Én ezt elfogadom. Nem értem miért kell mantrázni, hogy jaaaj neked is lesz majd, stb. Mintha valami átkot kántálnának az ilyen emberek, de komolyan.

"25 éves nő vagyok, eléggé karrierista. " Mondjuk nekem ez eléggé ilyen provokáló kérdésnek tűnik, mert általában nem így kezdi a mondókát, aki nem akar gyereket, hanem szégyelli (lásd a válaszokban is lecsapódó közfelfogás miatt).

Ha változik majd a véleményed, ha nem, neki akkor is bele kell törődnie a döntésedbe. Naná, hogy rosszul esik neki, nyilván szeretne unokát, de emiatt nem éri meg téged is elveszítenie esetleg.

Az meg elég fura, hogy nem teheted ezt VELE. Ha szülnél is, akkor sem az ő örömére, hanem kettőtök miatt. Azért evvel általában tisztában vannak a nagyszülők, vagy az ilyen korú emberek.

Esetleg úgy kérj tőle bocsánatot, hogy "ha valamivel megbántottalak, azért bocsánatot kérek tőled, de..." és itt nyugodtan elmondhatod neki, hogy a véleményedet fenntartod és akkor most ő is bocsánatot kérhet az alaptalan kirohanásért és a lelkizsarolásért.

Maximálisan egyetértek ezzel a válaszolóval. Neked nem kell semmivel megbékíteni, mert az ő reakciójában meg az van benne, hogy elítéli a te hozzáállásodat. Ő akkor mivel jobb? Ő nem önző?