A szüleim nem engednek el 18 évesen?

Apáddal beszélj. Anyádat hagyd ki. Mindegy mit mond, ha apád rábólint menj.

Ha apád elenged, anyád nem, de mégis elmégy, akkor esélyes és elkezdi apádat befűzni, hogy ő se engedjen, akkor kapd el apádat anyád nélkül és mondd neki, hogy ez milyen rossz neked, főleg azért, mert ő elengedett és tök rossz, hogy vele normálisan tudsz beszélni, de aztán anyukád beleszól, holott ti ketten megbeszéltetek valamit és nem érted, hogy miért nem következetes ő sem, miért nem vállalja be anyukád előtt, hogy szerinte mehetsz.

Ha pedig elenged, de azt mondja, hogy anyukád is bólintson rá, akkor mondjad neki, hogy te úgy gondoltad, hogy mégis ő a családfő, aztán neked elég az ő beleegyezése, meg hát nem is érted, hogy ha nem értenek egyet, akkor tulajdonképpen miért mindig te jársz rosszul miatta? Kérdezd meg, hogy most ezt azért mondja, mert nem is akar elengedni, és tudja, hogy anyukád úgy sem megy bele, így aztán örül, hogy látszólag nem ő tartott vissza, vagy ő elengedne, de úgy van vele, hogy nem akar anyukáddal erről beszélni, aztán neki tök mindegy, hogy ez neked végül is milyen rossz, hogy már el vagy engedve, de aztán meg mégsem.

Nem tudom mennyi idősek, nekem még az hatott, hogy anyukám 18 volt mikor összeházasodtak, 9 hónapra rá még a 19. szülinapja előtt születtem én ekkor meg apukám 20 volt. Így én ilyenkor mindig felháborodtam, hogy jó, hogy ők megszokták, hogy kicsi vagyok, de gondoljanak már bele az én koromban ők már házasodtak, gyereket vállaltak aztán itt azon megy a huza-vona, hogy egy nyomi buliba nem mehetek el, sőt még simán csak estére sem, főleg, hogy nem is az ő kasszájukat terhelném vele...

Bocs, de sosem tudom megérteni, hogy ha valakinek egy kalap foos az élete (anyukának nyilván az valamiért), akkor miért az okoz neki örömet, hogy másnak is szaaar? Nem mindegy neki, hogy elmegy-e vagy sem? Gondolom nem p.csarészegen rúgja be a bejárati ajtót hajnali 2kor amikor hazaér.

Simán csak arra megy a dolog, hogy nehogy már szórakozzon és jól érezze magát.

Tanulság: ha apád elenged, akkor menj és ne kérdezd meg anyukád! Felnőtt ember vagy.

Tudom milyen nehéz ez, mert (bár talán nem ilyen durván), de engem apukám korlátozott mindig, amíg otthon laktam...amíg a barátaim elmehettek legalább utolsó buszig csak beülni valahova iszogatni, beszélgetni (sosem voltunk balhés, hú de berúgós társaság...) én még addig se mehettem el, otthon kellett ülnöm. Mindig ezzel jött, hogy Ő félt engem, és ezért nem mehetek sehova. Amit persze értek, mert veszélyes világban élünk, de ezért ne legyen valakinek fiatal kora? Akkor most otthon kéne ülnöd egész életedben? Aztán eljöttem egyetemre, messze a szülővárosomtól, itt meg már csak simán közöltem faterreal, hogy Oké akkor ma elmegyek bulizni, írok ha hazaértem. Persze nem tetszett neki eleinte, de 140 km-ről nem tudott mit csinálni. Néha szemétnek éreztem magam, de basszus, 20 éves leszek lassan! Anyám is mellettem áll ilyenkor általában, hogy ne hisztizzen már, hagyjon élni. Korrekt vagyok szerintem velük, mindig szólok nekik, ha elmegyek este valahova, szólok ha hazaértem. Anyukámnak pedig sosem volt ezzel baja, pedig nyilván ő is félt engem, csak ő még emlékszik, milyen volt fiatalnak lenni.

Szóval értem, hogy be akarod tartani a "szabályokat", és nehéz megszegni őket, de néha hidd el (főleg, mert most azért nem nagy dolgokról van szó, csak szórakozni szeretnél) néha meg kell szegni őket. Ki kell állnod magadért, mert a szüleid csak az első lépcsőfok ebben. Más, idegen emberek később tényleg rosszat akarnak majd neked, eltiporni, rád erőltetni az akaratukat. Ezt pedig nem szabad hagyni.

Ha apud elenged, és azt mondja, hogy kérdezd meg anyukád, egyszerűen mond el neki normálisan, hogy anyud úgysem fog elengedni, nem tudná-e ő rábeszélni, vagy akármi. Vagy fogd magad és menj el, kész. (Nekem sosem volt ehhez bátorságom, de ezt kellett volna sokszor...) Aztán ha ezt párszor megcsinálod, és mindig normális állapotban mész haza, látják hogy nincs gáz..talán megenyhülnek.

Azért nekem ezen az ütésen is megakadt a szemem...ez rendszeres? Kapsz egy "kisebb" figyelmeztető sallert, vagy rendesen odavágnak? Azért persze előfordul, hogy elborul az ember agya és NÉHA, mondom NÉHA van hogy jogos, de szerintem ez egyáltalán nem olyan eset, ahol jogos lenne...

Egyébként meg csak annyit tudok mondani, hogy ezt az 1 évet ki kell húznod valahogy, aztán ha egyetemre mész/elköltözöl otthonról, már nem lesz beleszólásuk/kevesebb lesz. Kitartást neked!

(Egyébként nem értem azokat, akik azon az elven vannak, hogy "amíg itthon laksz/én pénzemből élsz, az van amit én mondok". Az ember normális esetben egy boldog, és mentálisan/fizikálisan egészséges, szabad, önálló embert akar nevelni a gyerekéből, nem egy rabszolgát, vagy valakit aki felett hatalmaskodhat. Ez elég kiszolgáltatott helyzet tud lenni, mert általában egy 18 év körüli gyerek még nagyban függ a szüleitől, de már mégsem kisgyerek, kialakulnak a saját szokásai, gondolatai, elképzelései stb...nem hiszem, hogy ezeket teljesen be kellene korlátozni. Ha tényleg orbitális hülyeségeket akar csinálni, meg kell neki próbálni segíteni persze, megpróbálni lebeszélni arról, de előbb vagy utóbb úgy is azt fogja csinálni, amit akar...)

Kitartást megint!

20/L

Hát azért ez nem semmi...valószínűleg megbánta, azért nyit feléd, szóval én még mindig vele próbálnám megbeszélni, de ha látod, hogy megint kezd tényleg ideges lenni, inkább hagyd, mert ki tudja...el ne járjon a keze megint.

Egyébként mivel ez nem olyan probléma hogy agyba főbe ver vagy ilyesmi, nagyon nem tudsz semmit kezdeni ezzel, mármint nem vonhatsz be hivatalos szerveket. Talán eljárhatnál addig pszichológushoz, aki meghallgat, vagy talán ötletet is tudna adni. Ha a házi orvosod beutal, akkor vannak ingyenes rendelések is, amiért nem kell fizetni. A szüleidnek nyilván nem tetszene ez, de ha úgy érzed hogy segítene, ne mond el nekik. Gondolom azért mondjuk délután csavarogni a barátnőiddel egy ideig elengednek, csak bulizni nem. Mond nekik, hogy velük vagy. Félre értés ne essék, nem a hazudásra akarlak biztatni, és ha félő hogy lebuksz inkább ne csináld, csak tudom milyen érzés ez...

Utolsó válaszoló