Ilyenkor fordulhatok osztályfőnökömhöz segítségért? (többi lent)

Zárkózott lány vagyok eléggé és itthon nem nagyon szoktam beszélgetni a szüleimmel mivel így is állandóan piszkálnak ha van rá okuk vagy nincs.Azt mondta anyám hogy majd ha levizsgázik akkor majd jobban odafigyel rám.Már rég levizsgázott és csak annyira figyelnek rám a szüleim hogy a házimunka meg a tanulás meglegyen.Mindig bevonulok a világomba és ritkán van hogy a családdal vagyok és beszélgetek.Ha van valami téma és nekem is van hozzáfűzni valóm akkor többnyire 2-3-an elbeszélgetnek és úgy hogy én elkezdem vagy 6x egy mondat elejét és senki nem figyel és pedig nem is hallkan mondom...Meg mikor valaki végig mondta a mondatát másik folytatja és én szóhoz sem kerülök. De mikor megunom inkább elmegyek de senki nem veszi észre hogy szerettem volna mondani valamit.Ha meg leülök szüleimmel beszélni mindig beleszólnak abba amit mondok és mikor megbeszélem velük hogy ne szóljanak bele, mintha misem történt volna... Ha szerelmem van és elmondom nekik akkor pedig állandóan róla meg rólam kérdezgetnek... Mikor leülünk vacsorázni vagy ha elmegyünk vendégségbe (vagy fordítva) akkor is többször szóba kerülök csak úgy és mindenki rajtam röhög meg a régi dolgaimon.Ez nekem nagyon rosszul esik...

Aztán pár hete depressziós vagyok a plátói szerelemtől és alig van energiám meg feledékeny vagyok.. Nekem 2 hét múlva szintvizsga és elfelejtettem az egyik receptet amit megtanultam és suliba is gyakoroltam nem is egyszer és itthon meg hétvégén mikor megcsináltam elfelejtettem csomó mindent... Aztán anya azt hitte hogy ideges vagyok közben nem.Nagyon sírtam mert elfelejtettem a receptet és ha mê ezt az egy receptet is elfelejtem akkor mi lesz majd a másik 3-al... Otho meg nem tudják hogy depressziós vagyok és anya mef elkezdett velem üvöltözni hogy csináljam meg a sütit... Már nyújtófával a kezében üvöltözve mondta hogy csináljam meg és ne mondjam hogy nem csinálim meg... (még nem láttam ilyen idegesnek) Aztán még mondták hogy milyen finom lett meg minden de csomó dolgot nem úgy csináltam mint ahogy kellett volna... Aztán apa már 2 napja nyaggat hogy csináljak még... Nagyon rossz volt mert előtte elê rossz kedvem volt és nagy erőt kellett magamon venni hogy nekiálljak a sütinek... Szüleimnek meg ezt a depressziós dolgot nem szeretném említeni mivel már egy hülye süti miatt kiabáltak velem meg minden akkor hogy értenék ezt meg illetve hogy sgítenének nekem... Saját osztályfőnökömben jobban megbízom mint a szüleimben.Szerintetek fordulhatok az osztályfőnökömhöz segítsgért hátha tud valamit tanácsolni? Vagy esetleg ti tudtok valamit tanácsolni?