Hová fordulhatok, gyámügyre, bíróságra? Milyen az eljárási mód?
Nem...erősen a kezére és a szájára...mert azt mondta, hogy buta...
talán még fel se fogja a szó jelentését, egyébként is mindenre és mindenkire most ezt mondja...
Akinek sem jogilag, se sehogy nincs köze a gyerekeimhez, hogy jön ahhoz hogy megüsse???
Persze, a pelenka tompít az ütésen, néha én is odasózok ha veszélyezteti saját magát, vagy testvérét...de én az anyja vagyok..én nevelem...én felelek értük.
Egy idegen nő semmiképp...Ha az apja úgy ítéli meg a helyzetet, akkor esetleg csaphat a fenekére, vagy tegye büntibe (én is ezt szoktam...sarokba ül a kanapén, vagy beviszem egy rövid ideig a szobájába, gondolkodni) és akkor már nem teszi utána.
Úgy látom, hogy a másik oldalt védelmezed...
Én anya vagyok, nehezen, de nagy szeretetben nevelem őket.
Kiskorába is a volt férjem, a nagyobbikat úgy elverte, hogy szinte nekem fájt...és annó Őt is az apja...aki 15 évesen elhagyta Őt és testvérét...
Rám is kezet emelt mind a két terhességem alatt...de mivel nem ismered a körülményeket, nem is tudhatod a dolgok folyamatát....
Én egy általános kérdést tettem fel...hová fordulhatok...
Szerinted a verés a legjobb módja egy nevelésnek...főleg ha annak semmi köze a gyerekeimhez???
Te szülő vagy?? Van gyermeked???
#1 vagyok, 18 eves vagyok, anyukam soha az eletben nem emelt ram kezet. Soha.
De nem ertem, hogy ha te ugyanezt teszed a gyerekkel, akkor ennyi erovel a ferjed ugyanugy fordulhatna a gyanugyhoz.
Egyebkent szerintem semmit nem tudsz tenni, tekintve hogy az artatlansag velelme miatt apuka siman mondhatja, hogy csak bebeszeled a gyereknek. Ha lenne maradando nyoma, akkor talan kervenyezhetned, hogy csak ugy talalkozhadsanak, hogy te is ott vagy, mint "felugyelo".
Baratnovel kapcsolatban igazad lehet, beszelgess el veluk, hatha hallgatnak a szep szora. Bar ha a volt ferjed mar latta, hogy te ugyanugy "neveled" a gyereket, akkor semmit nem fogsz elerni, ez nyilvanvalo.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek.
Akik a "másik oldalon állnak", üzenem, hogy nem kívánom senkinek, azt hogy egyedül kelljen nevelni két kisgyermeket...az hogy néha elpattan a húr az mindenkinél előfordul, de én vagyok kijelölve felügyeleti jogra...ÉN VAGYOK az édesanyjuk...én nevelem őket, én vagyok velük ha betegek, ha lázasak, ha rosszat álmodnak és mindent én csinálok. Az apukájuk most éli a második gyerekkorát, sose törődött velük úgy mint én...Ő csak kéthetente kapja meg őket, amibe simán belement és egy percet se harcolt azért, hogy többet láthassa őket, csak hogy a kis fiatal nőcskéjével lehessen. Így is alig bír velük és egyedül nem is tudna elleni velük, neki mindig is segítség kellett...még saját magának is segítség kellene agyilag. Nem ismerek olyat, aki nem csapna néha oda a fenekére a gyermekének, ha nagyon durva dolgot csinálna....ez még belefér szerintem. De ne az csapkodja, akinek semmi köze sincs hozzá, se biológiailag, és az apja meg két hetente kibírná, hogy ne bántsa....
Akik itt ülnek a számítógép előtt, pusztán néhány sort látnak a történtekből, leírni ezeket mind hosszú lenne...
Azt viszont sose felejtem el hogy amikor 7 hónapos volt a gyermekem, olyat csapott a pancsivízbe rá,hogy elborult, csak mert játékokat tettem be a gyereknek és azzal játszott...szerinte nem szabadott volna.
Én csak segítséget kértem volna, hová lehet fordulni, mi a módja, mi az első lépés...érdemben nem kaptam választ.
2005 január 1 óta lépett érvénybe az a törvénymódosítás, amely a testi fenyítés minden formáját tiltja. Úgy tudom, hogy a svédországi mintát követve, ebbe beleértik a pofont, fenékre csapást, és minden egyéb formát is.
A gyámhatóságra mindenképpen tartozik ez az ügy, oda mindenképp fordulhatsz. Figyelmeztetni mindenképp kéne őket, esetleg a láthatás korlátozásával, felügyelet előírásával nyomatékosítva. Szerintem ettől függetlenül érdemes lehet gyerekpszichológussal is beszélned, nem is csak pont emiatt, hanem azért is, mert ha a gyerek korábban is tanúja volt családi durvaságoknak, erőszakoskodásnak, akkor azt érdemes valahogy kezelni, mert az emlék csak úgy magától nem tűnik el mindig a gyerek lelkéből, tehát ezt kezelni érdemes, foglalkozni vele, hogy fel tudja dolgozni ezeket az emlékeket.
Édesanyja sem ütheti meg a gyereket, de igazából az szerintem nem is segít sokat Neked hosszú távon, nem oldja meg a gondokat, érdemes lehet segítséget kérned szakembertől, gyerekpszichológustól, nevelési tanácsadótól. Talán a családsegítőben ingyen is tudnak ilyen segítséget adni. Ha a férj korábban is szélsőségesen durva volt (pl. Veled), és a gyerek is látta ezeket a dolgokat, akkor az bizony rosszul hathatott a fejlődésére, tehát akkor könnyen válhatott labilis, érzékeny gyerekké.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!