A baratomnak az anyja a mindene? (Tobbi lent)
2 es fel eve vagyok a baratommal. De mar mostanaban ugy erzem hogy nekem ez sok, en mar ezt nem birom! Az elejen szerettem a baratom anyjat mert aranyos, gondos volt es velem is tobbet foglalkozott mint a sajat anyam. Majd ido kozben elkezdtem egyenesen utalni az anyjat es gondoltam arra hogy az en anyam bar szigoru de gondoskodo, megsem csinalja ezt. A baratom szulei elvaltak, de az anyjanak van elettarsa. A baratomnak az anyja mindene, ugy erzem hogy fontosabb mint en.bar ilyent hogy ki fontossabb megsem allithatok.. megis csak az anyja, szeresse. Na de ennyire azert nemar hogy a szerelmet is elhanyagolja. En millioszor sirtam mar mellette, majd egyszer miikor az anyucikaja megszeppent akkor mondta nekem hogy o is sirt majdnem, es mindig mikor sir akkor o is majdnem.. Ha en sirok akkor csak nevetve probal nyugtatni,az anyjat meg olelte akkor, simogatta. Ezt kozoltem vele hoy nekem rosszul esett de nem kaptam ra valaszt!
Meg ott van az is hogy ha mondok neki valamit akkor egybol az anyjat hozza fel peldanak. Most is mondtam multkor hogy szeretnek egy dolgoz majd ha osszekoltozunk es nem hogy azt mondta volna hogy varja mar hogy egyutt legyunk vagy valami.. nem, hanem hogy az anyjanak is olyan van. Leszrm!!!! egyaltalan nem erdekel mivan az anyjanak. Meg egyszeruen semmi ferfiassag nincs benne.. puhany kb mint egy no... mert az anyja nevelte. En megertem hogy rossz lehett neki megertek mindent de azert mindennek van hatara.. nyaron nalam volt es sirva konyorogtem neki hogy maradjon.(sok a tavolsag) de nem, o sietett az anyjahoz mert mondta neki hogy hianyolja.. es mikor en hianyolom? Nem jon egybol. 19 eves, ennyi idosen mit jatsza el ezt? Nem bir ki egy hetveget az anyja nelkul. Eddig ugy volt hogy elkoltozunk egy olyan varosba majd ahol nem el senkinek semmi rokonja hogy kulon eletet kezdjunk egy kicsit. De nem, o kijelentette hogy ott akar maradni mert nem birna ki az anyja nelkul. Ha tovabb ezt folytatja en mar nem fogom birni! Nem akartam bele irni de megis.. hogy a nemi elet sem megy konnyen mert egyszeruen nem erzem nonek magam, meg ha annyira nem is vagyok annyira felnott.. nem tudom mit tegyek, tanacstalan vagyok. Mar arra is gondoltam hogy szakitok vele. De egyszeruen szeretem es tudom hogy o is engem. Mit kene tennem? Tul sok mindenen mentunk keresztul mar, de az anyja irant erzett szeretete megorit, engem kene ennyire szeretnie es velem kene ennyire foglalkoznia nem az anyjaval, foleg hogy ilyen keveset talalkozunk, vagy rosszul gondolom az egeszet es helyes amit csinal? De akkor miert zavar? valaki kerem segitsen mert mar vagy feleve ezen morfondilozom es nem tudom mit tegyek, megorulok ettol az egesztol.
Utolsonak koszonom a valasz.
A tobbire meg annyi hogy nem tudom mi a fsznak kell ilyen rosszindulatu valaszokat adni. Vannak ketsegeim, nem tudtam kivel megbeszelni mivel nincs senkim ezert kiirtam. Most meg kapok olyan valaszokat hogy majd talal egy normalisabb lanyt meg hogy otthon biztos jobban erzi magat mint velem es azert van inkabb ott. A budos eletbe nem beszeltem neki soha arrol hogy mennyire zavar engem hogy az anyjaval jobban banik mint velem. Fent emlitettem hogy egyszer hoztam szoba. Es mielott egyutt voltunk es talalkoztunk akkor is ugyanez volt hogy o ment az anyjahoz. Nyilvan akkor is menni akart tolem. Meg azert 'pazarol el' havonta 10 ezer forintot hogy eljojjon hozzam mert nem akar latni..ugyebar.. nagyon igaz hogy kicsit vissza kene fognom mert tulzas hogy ezt a dolgot ennyire felkapom. De soha nem szoltam abba bele ha o eppen elment valahova vagy olyant csinalt amit en nem szerettem volna mindig hagytam es hagyok neki mindent. ez meg amit leirtam egy erzes ami nem hagy feleve.. de lehet csak azert van mert az en anyam velem gonosz vele meg az ove nem. Nem tudom. Nem kell egybol olyanokat mondani hogy en 'hazisarkany vagyok'es a hasonlo. Ertelmes embernek tartom magam aki elegge elvont es tulerzekeny, akarekos es onzo. Nem tudok mit tenni ellene mar probaltam. Leirtam most hogy erzem magam. Be is lattam igy visszatekintve hogy kicsit sok amit csinalok.
Kedves anyuka!
En is pontosan ezt szeretnem! Hogy foglalkozzon ugyanugy az anyjaval! Szeresse! De ne csak vele foglalkozzon. Akarmilyen gondoszak neha velem a szuleim, sosem tudnam veluk megszakitani a kapcsolatot, de akkor sem tennem azt hogy sirok amiert nem lehek otthon veluk.
Es nem szeretnem hogy azt gondolja hogy en elakarom szakitani ot anyjatol, mert isten orizz ilyentol.. csak azt, hogy akkor legalabb nekem ne beszeljen annyit rola, csak felek hogyha ezt tudatom vele akkor ot ezzel megbantom es ezert fog megromlani a kapcsolatunk. Talan ha varok egy kicsit akkor jobb lesz es megvaltozik.
Szerintem nincsen abba gond,ha az ember szereti a családtagjait és szívesen van velük.
A gond ott van,hogyha felnőttként is sokkal fontosabb neki a család,mint a párja.
Igenis egy bizonyos kor után az a normális,hogy összeköltözünk pl a párunkkal.
Ha valaki ezt nem vállalja be, mert nem akar az anyjától elköltözni..Hát az nem normális szerintem, én nem is foglalkoznék vele.
Az se normális,hogy távkapcsolatban vagytok és egy hétvégére sem képes ott maradni,mert megy haza az anyjához..
Mondom, egy bizonyos fokig az a normális,ha szereti a családját.De vannak határok.
Pl szerintem telefonon elég lenne beszélni az anyjával ilyenkor napi 1-2x, amikor nálad van mondjuk hétvégén.
Nem hazarohanni hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!