Szerintetek velem van a baj?

Szóval édesanyámról lenne szó. Egy erős gimnáziumba járok és kitűnő tanuló vagyok. Ehhez sokat tanulok és ezt ő is tudja. Orvos vagy közgazdász szeretnék lenni és ehhez megértettem hogy sok tanulás kell.

Mikor még kisebb voltam mindig fel kellett mondanom a tanulni valót és sajnos ez most is így megy. Mindig igyekszem pontosan tanulni, de ha valaminek a szinonímájat merem mondani akkor el kezd velem ordítani hogy akkora egyes dolgozatot írnék nélküle mint a ház és nem viszem semmire. Amikor megmondom neki hogy egyedül szeretnék tanulni és úgy érzem már ebből kinőttem akkor azzal jön hogy én egy r***nc vagyok aki semmire sem fogja vinni az életben és wc pucoló se lesz így belőlem. Felhozza azt hogy még év elején színjátszó szakkörre mertem jelentkezni ( persze az engedélyével), mert ez milyen rossz hogy egy órával kevesebbet lehetek itthon. Hamarosan felellépésünk is lesz és mikor kérdeztem a családomat ki akar jönni ő volt a leglelkesebb, de miután tanulás közben eltévesztettem egy szót elkezdett velem ordítani hogy annyira önző vagyok és bárcsak ne jelentkeztem volna színjátszóra mert akkor nem kéne ott rohadnia az előadásunkon. Jövő héten pedig pénteken délben végeznénk de a darabot még négyig gyakorolnánk mert le vagyunk vele maradva és mikor ezt elmondtam neki akkor rákezdett hogy majd ezért fogsz egyes dolgozatokat írni. Különben is ő kozmetikushoz visz csütörtökön és akkor is már kiesik egy óra a tanulásból. Ekkor finoman megjegyeztem hogy a csütörtök nem lenne jó mert utána tudja hogy mindig sebes, hámlik és piros az arcom, de erre csak azt válaszolta hogy őt az nem érdekli úgy se nézi senki...

A négyesért akkora fejmosásokat kapok, annak ellenére hogy van mellette pontosan 8 db ötösöm és szokásosan arról ordít hogy én semmirekellő tahó vagyok aki senkinek sem fog kelleni.

Mivel az alakom kicsit ducibb az átlagnál ezért mindig lekövérez és ha mondjuk otthon kilátszik a hasam olyanokat mond hogy ott a hájacska. Erről már szóltam neki hogy ez nekem nagyon nem esik jól és légyszives be mondjon ilyeneket de ő csak folytatja.

A veszekedéseink után próbálok békülni ,igyekszem segíteni neki tudakozom hogy felmossak-e ám az ilyen kísérletek után ismét ordít hogy én csak tanuljak mert k@*va lehet csak belőlem ha így folytatom.

Tehát az lenne a kérdésem hogy mit tudnék csinálni hogy békén hagyjon és kevesebbet sértegessen? Nekem ezek annyira rosszul esnek és már félek neki elmesélni bármit is mert azért is ordít.

13 éves vagyok szóval nem igazán tudom mit tegyek.