Ilyen esetben csak az a megoldás maradt, hogy őszintén elmondjak nekik mindent?

Van egy srác, akit már egy jó ideje ismerek és amikor megismertük egymást, akkor volt barátnője, így semmi sem volt közöttünk és bár előfordult, hogy többet éreztem iránta, de nem nagyon akarok többet érezni, mint egy barát. Vagyis ő is mondta, hogy az elmúlt idők alatt volt, hogy többet érzett irántam, de abban maradtunk, hogy csak legyünk barátok, mert túl régóta ismerjük egymást ahhoz, hogyha esetleg szakítanánk, akkor megromolhat a kapcsolatunk. Alapjáraton sok mindenről tudunk egymással beszélni, amióta szakítottak a barátnőjével azóta sokkal többet beszélünk, amíg együtt voltak nem nagyon akartam belerondítani a képbe, de a csaj is tudott rólam és tudta azt is, hogy csak barátok vagyunk, szóval nem miattam szakítottak vagy valami.

Rátérek a lényegre. Ez a srác sokszor volt nálunk, meg én is náluk és volt már közöttünk többet is (értsd: nem csak csók, hanem párszor lefeküdtünk egymással) és szüleimnek "sajnos" jók a megérzéseik, sokszor kérdezték, hogy mi biztos csak barátok vagyunk-e. Viszonylag sokat jár ide a srác és egyfolytában róla kérdezgetnek és szerintem lassan már gyanus lesz nekik ez az egész. Nem akarom, hogy azt gondolják, hogy mi együtt vagyunk, mert nem vagyunk és nem is leszünk, mégha mondtam is, hogy ő csak egy nagyon jó barátom.

Nagyjából tudom, hogy reagálnának rá és más emberek hogy reagálnának. Éppen ezért nem mondtuk el senkinek ezeket a dolgokat, csak annyit, hogy jóban vagyunk és ennyi. Van pár hozzám nagyon közel álló barátom és bár ők nem hiszik el, hogy csak és kizárólag barátok vagyunk, mert ahhoz túl sokat vagyunk együtt, de nem szeretném ezeket a csak ránk tartozó dolgokat mindenkinek elkürtőlni, ugyanúgy a szüleim sem szeretném, ha emiatt minden hülyeséget összehordanának.